Borászdinasztia – Vesztergombi Ferenc

A családi címer az 1700-as évek közepétől létezik: rókát ábrázol, mancsában szőlőfürt. Ez az első nyoma annak, hogy az ősök már több, mint kétszázötven évvel ezelőtt borászattal foglalkoztak. Szekszárd első hegybírója pedig Vesztergombi György volt a 19. század elején. Vesztergombi Ferenc szerint igaz a fáma, miszerint a szekszárdi borászok nem irigyek egymásra, a borvidék fejlődése közös küldetésük.

1945 előtt felmenőim jól gazdálkodtak és a tehetősebb paraszti réteghez tartoztak – meséli a pincészetet első embere, Vesztergombi Ferenc. – Persze gazdálkodni nem felejtettek el szüleim sem, csak a világ változott. Egy 800 négyszögöles területet kivéve nem maradt föld a család tulajdonában. A folyamatosság tehát megmaradt, csupán a méretek változtak.

Vesztergombi Ferenc elismerései oldalakat töltenének meg. Csak néhányat sorolunk: Szekszárd díszpolgára, az első, aki Franciaországban vörösborral versenyt nyert, külföldi és magyar borversenyeken több arany- és ezüstérmet kapott, s 1993-ban az Év Borásza címet nyerte el.

Hogyan állt fel újra a pincészet?

A kertészeti egyetem elvégzése után 1992-ig dolgoztam borászatokban. Kárpótlásként öt hektár földet kaptunk, onnan indult a cég. Akkoriban bizonytalanság élt az emberekben, akik lemondtak a biztos havi fizetésről. Feleségem és én voltunk a pincemunkások. Aztán 1999-ben Csaba fiam is beállt, aki az agrármérnöki diplomája után szőlész-borász képesítést is szerzett. Lassú fejlődéssel jutottunk el oda, ahol most tartunk, a nehezebb utat választottuk: nem terheli hitel a céget, aminek az volt az ára, hogy nem tudtunk akkora iramban fejleszteni.

Vesztergombi Pince 156

Csabától, mint a dinasztia legfiatalabb szakemberétől kérdezzük: Egy pillanatig sem merült fel kérdés afelől, hogy folytatja ősei szakmáját?

Abban az időben – a rendszerváltáskor érettségiztem – nagyon sok fiatal nem tudta, mit is akar csinálni. Két évig én is hezitáltam, akkor végleg a borászat mellett döntöttem. Hiszen ebbe nőttem bele, öt évesen már külön nekem készített puttonnyal szaladgáltam a szüreteken.

Úgy tűnik, nem bánta meg…

Egyáltalán nem. Persze kialakult egy romantikus kép a borászokról, hogy milyen nyugodt, kellemes életet élnek. Azért sok vesződséggel is jár a munkánk. De természetközeli ember vagyok, nem is nagyon szeretem a nagyvárosokat. A borászokban nagyobb a szabadságszeretet, egyben művészek is, alkotók, akik mindig valami jobbra törekednek, újdonságokra, új technológiákat keresnek. De azért azt hiszem, az átlagnál nyugodtabb emberek vagyunk.

A szekszárdi borászokról az a hír járja, hogy egységet alkotnak, nem féltékenykednek egymásra.

Igaz – mondja Vesztergombi Ferenc. – Hiszen nem az egyén, hanem Szekszárd fontos. Én egyszer ezt úgy fogalmaztam meg, hogy nem muszáj egymást szeretni, de bizonyos célok érdekében egy irányban kell haladni. Így van ez a külföldi piacok esetében is. Nem könnyű ezekre betörni, de ha egyszer valaki – mindegy, hogy ki – bebújt egy hajszálrepedésbe, a többi is beférkőzik.

Mi a legfőbb nehézség?

Még az európai borfogyasztók sem ismerik eléggé a magyar borokat. Bár egy-egy nagyvárosban a kóstolók kapcsán kezdenek megjelenni. A piac esetleges, több országban vásárolnak kisebb tételeket, aztán lehet, hogy a következő évjáratból nem rendelnek. Érdekes módon Brazíliában növekedik folyamatosan, már három éve az érdeklődés. Egyébként sok stabil partnerünk talált meg minket és nem mi őket.

Mik a jellemző fajtáik?

Elsősorban a Kadarka, ami a borvidék hírét megteremtette. Legalább hatszáz éve létezik. Nem hasonlít egyetlen kék szőlőhöz sem, világos rubint színű, nagyfürtű, nagybogyójú fajta. 1945 előtt a világon mindenhova szállították. Aztán a hatvanas évek végétől megjelent a Merlot, de van Cabernet Sauvignon, Pinot noir, s újabban Kékfrankos rosé, Shirazt is telepítettünk, ami Perzsiából származik.

S mindez milyen mennyiségben?

Évi tizenkétezer palack. Huszonhét hektárból huszonöt hektárnyi termő szőlőnk van. Öt állandó alkalmazottal dolgozunk. Ez a mennyiség megfelel a nagyságrendünknek: a mai napig megmaradtunk családi vállalkozásnak.