Különös virágoskert az Atlanti-óceánban

Kis sziget a végtelen, mélykék vízzel övezve; rideg sziklák, zöld kertek, csobogó patakok, nyugalmas városkák – ez Madeira, az örök tavasz szigetének és az Atlanti-óceán virágoskertjének nevezett, Portugáliához tartozó terület, amely páratlan élményt ígér az utazóknak.

Taps, a pilótának!

Készüljön föl lelkiekben, aki Madeirára megy: az Atlanti-óceánban, a portugál anyaföldtől ezer kilométerre lévő szigetre még a gyakorlott repülős utazó is kissé leizzadva érkezik meg, a szél és a légikikötő elhelyezkedése miatt hullámvasútszerű élmény a leszállás. Az 1420 körül Portugál fennhatóság alá került, alig nyolcszáz négyzetkilométeres és napjainkban mintegy 250 ezer lakosú szigetcsoport izgalmas, különleges világ.

A fő sziget, maga Madeira az óceán virágoskertje, az örök tavasz szigete: mind illik rá. Sosincs hőség, még július-augusztusban sem, köszönhetően az áramlatoknak és a szélnek. Éppen ezért inkább kirándulásra alkalmas célpont, mintsem strandolásra, persze azért azt is lehet, aki nem ragaszkodik a tűző naphoz, a langymeleg vízhez és a homokos partokhoz – utóbbi egyetlen helyen, Calhetában, valamint a közeli kis szigeten, Porto Santón található, utóbbi helyre hajóval könnyedén át lehet jutni.

A főváros, Funchal remek fekvésű hely: dél felé nyitott, természetes amfiteátrumként terül el a hegyoldalon, le a tengerig. Fotó: Pawel Kazmierczak  Shutterstock.com

A főváros, Funchal remek fekvésű hely: dél felé nyitott, természetes amfiteátrumként terül el a hegyoldalon, le a tengerig.
Fotó: Pawel Kazmierczak Shutterstock.com

A lassan csordogáló napjairól, nyugalmáról ismert Madeira szállodái jól felszereltek, tiszták, érdemes a főváros, Funchal valamelyik hoteljében vagy a környékén lakni, autót bérelni, és bátran bejárni az egész szigetet – csak részben jogosak a mindenfelé olvasható félelmek a csúszós utakról, lehetetlen szerpentinekről. Természetesen a kisebb utakon nagyon figyelmesen kell vezetni, vékonyak és meredekek, de a partközeli részeket az utóbbi évtizedekben hidakkal és alagutakkal sűrűn ellátott gyorsforgalmi úttal látták el, így hamar és biztonságosan eljuthatunk a sziget egyik végéből a másikba.

Izgalmas az északi rész, ahol a São Lourenço-foknál gyönyörű a kilátás; vagy Santana település, ahol a képeslapokról ismert fehér-vörös-kék, földig érő tetejű házacskák állnak.

Útban ide, ahogy átmegyünk a sziget belsejének kisebb útjain, keresztül a lélegzetelállító, csipkés, zöld falú hegyormok között, fel a fennsíkra, szintén sok látnivalót találni. Itt, ezer méteres magasság felett már hűvösebb is van – ajánlott egy pulóvert magunknál tartani.

„A térség gasztronómiája a világhírű madeira bor mellett természetesen számos tengeri herkentyűt jelent, de a húsételek, levesek is népszerűek.”

A túrázás szerelmesei az úgynevezett levadák, azaz öntözőcsatorna-rendszer melletti utakon akár többkilométeres sétákat is tehetnek a szűk völgyekben, hegyoldalakban, vagy „csúcstámadást” intézhetnek az ezernyolcszáz méteres Ruivo-hegyre, ám itt figyelni kell a gyakori ködre, azaz inkább felhőkre.

A főváros, Funchal remek fekvésű hely: dél felé nyitott, természetes amfiteátrumként terül el a hegyoldalon, le a tengerig. A 16. század eleji, Mánuel-stílusú katedrálisa, a Lavradores-piac, a kis utcák, terek mind-mind klasszikus „eltévedős” városjárásra hívnak. És kihagyhatatlan a Monte, a belváros feletti kerület, ahová kabinos kötélvasúton is feljuthatunk. Itt van eltemetve az 1922-ben madeirai száműzetésében elhunyt IV. Károly, az utolsó magyar király, a Miasszonyunk-templomban. Funchal botanikus kertjei, régi villái sétára csábítanak, lefelé pedig a tobogánon, a fatalpú szánon érdemes levitetni magunkat, már aki nem fél a kanyargós szerpentineken száguldani. Madeira gasztronómiája a világhírű madeira bor mellett természetesen számos tengeri herkentyűt jelent, de a húsételek, levesek is népszerűek: a legjobb itt is, ha a helyiekkel zsúfolt, kockás abroszos vendéglőkbe térünk be.