Egy vékony ajtó múlt és jelen között

Hosszas Csipkerózsika-álomból ébredt néhány éve Budapest egyik patinás irodalmi kávéháza a Bartók Béla úton. Ekkor vált a környék ismét a budai oldal kulturális, művészeti és társadalmi központjává.

Karinthy törzshelye volt, miután Budára költözött – Hadik Kávéháznak hívják – és a Nyugat nagy költőit, íróit látták itt vendégül. Babits, Kosztolányi, Karinthy, Móricz és a többiek ma már csupán a falon található monumentális faliképről figyelik, ahogy kávénkat vagy ebédünket fogyasztjuk. E kritika szerzője – annyi más újságíróval egyetemben – csak szeretne olyan cikket leadni a szerkesztőségnek, amilyen az ő tollaikból naponta született ezeken az asztalokon. Jobb hát nem a szemük láttára alkotni, hanem inkább hazarohanni és a dolgozószoba magányában írni, mintsem hogy a falra festett arcok gúnyosan elmosolyodjanak (arról a falról szinte minden asztalra rálátni).

A klasszikus marhahúsleves azokat a korokat idézi, amikor a háziasszonyoknak még volt idejük a konyhával foglalatoskodni.

Előbb azonban meg kell ebédelni, hogy legyen miről kritikát írni. Olyasmit keresek az étlapon, amit ők is szívesen ehettek (legalább ennyiben hasonlíthatok rájuk). Kezdetnek kiszúrom hát a marhahúslevest, melyben a leírás szerint kelbimbók úszkálnak. Kopottas kis zománclábosban helyezik elém: valahogy megtöri a századelőn épült nagystílű kávéház atmoszféráját. Móriczra sandítok. Nem vet felém rosszalló pillantást. Hisz novelláinak annyi szereplője ehetett ezekből az edényekből! Az omlósra főtt marhahús íze áthatja a levet, a kelbimbókkal alig érezhetően megbolondítva – azokat a korokat idézve, amikor a háziasszonyoknak még volt idejük a konyhával foglalatoskodni. A harcsapaprikást kis falatokban ajánlott fogyasztani, hogy hosszabb ideig együk és annál tovább élvezhessük az ízét. Pirított túrós csuszára helyezik, kapros-paprikás mártással készül. A málnavelővel felszolgált túrós császármorzsa után pedig az illatos kávétól térünk ismét magunkhoz. A régi korból talán csak Karinthy és társai szivarfüstje hiányzik. Mit tegyünk, ha változnak az idők, az időkkel pedig a füstölésre vonatkozó törvények?

A régi korból talán csak Karinthy és társai szivarfüstje hiányzik.

A régi korból talán csak Karinthy és társai szivarfüstje hiányzik.

A mai kortól csak egy vékony tapétaajtó választja el a Hadik Kávéházat. Ezen át jutunk a Szatyorba, ebbe a hodályba, mely az utóbbi években a fiatalok egyik kedvenc találkozóhelye lett. A kávéházi falikép tanúsága szerint a kettő valaha egy tér lehetett. A Szatyor mintapéldája annak, hogyan lehet egy régi épület belsőjét a berendezés, és színes, vidám falfestmények segítségével modernné varázsolni.

Most hazamegyek, megírom a cikket (addigra beesteledik), aztán ide jövök vissza sörözni.