KIA, legény a gáton

Már értjük, miért merik vállalni a 7 év garanciát

Amikor baráti férfitársaságban – a nők előtt, vagy után közvetlenül, tehát a beszélgetés első fél órájában – szóba kerülnek a kocsik, akkor jellemző, hogy mindenki szakértővé válik. Egyik márka ezért nem jó, a másik azért. Határozottan emlékszem, egyszer a kocsmai csapatgyűlésen, ahol ült két valóban hozzáértő haver is, elhangzott: a KIA egy jó autó. Néztem körül, de semmi ellenvetés. Ennyiben maradtunk. Most egy tesztúton megtapasztalhattuk, hogy az évekkel ezelőtti tételmondat megállja a helyét.

A KIA annak idején azzal ejtette ámulatba az autós társadalmat, hogy 7 év garanciát vállalt és vállal az autóira. A pesszimistábbak rögtön mondták, hogy ebbe csak belebukni lehet, hiszen köztudott, hogy az autógyárak egy kocsit legalább kétszer adnak el élettartama során, egyszer egészben, aztán pótalkatrészenként. Hát, a KIA bevállalta, és a jelek szerint a bizalom megtérült.

Kisebb bútor is simán befér

A Carens 1,7-es dízelmotoros változatát kaparintottuk meg, amely kifejezetten családoknak készült. Sőt, mondhatjuk, hogy nagycsaládoknak, hiszen hétüléses. A hátsó ülések jól variálhatóak, külön-külön mozgathatók, így a nagyobb csomagok elhelyezése sem okoz problémát, sőt még kisebb bútorok is könnyedén szállíthatók benne. A dízel nem kopog, alig lehet hallani, olyan finoman jár, a szigetelés sikerrel rekeszti ki a zavaró tényezőket. Azt már mondani sem kell, hogy a pirosnál leáll, majd gázadásra újraindul, ez szinte természetes. A motor nyomatékos, a nagynak számító kasznit is könnyedén repíti. A hatfokozatú kézi váltó precízen csúszkál a fokozatok között. Háromféle üzemmód választható a vezetéshez, a városi puhától a sportosig. Utóbbi valóban jelentősen keményebb, mint az első kettő, a Comfort fokozatban nagyon könnyű a kormányzás, még egy városi ypszilon sem megerőltető.

Marad pénz pelenkára

Miután a nagycsaládos városlakó épp eleget költ pelenkára, és egyéb kölyökhozzávalókra, a KIA Carens előzékenyen csapolja a pénztárcát. Mindössze hatliteres átlagfogyasztást mértünk 100 kilométeren a city autót próbáló körülményei között is. A másik említésre méltó tény, hogy ilyen autót jellemzően azért vesznek, mert egyszerűen ekkora kell. Tulajdonképpen mindegy is lenne, hogy néz ki. Ezzel együtt a Carens igazán tetszetős, karcsú modell, külsőre szinte észre sem venni, hogy milyen méretekkel büszkélkedhet odabent. Megcáfolja azt a szólást, hogy „kívül tágasabb”, hiszen belül az. A csomagtartó is magasra nyílik, és alul található egy plusz rekesz, ha mégis sikerülne túltervezni a csomagok számát.

A kütyücentrum megfelel a modern elvárásoknak, a telefonunk, vagy mp3 lejátszónk USB és jack aljzaton keresztül is csatlakoztatható, de a telefonálást a Bluetooth támogatás teszi kényelmessé és biztonságossá. Alapfelszereltségben a multimédia nem hivalkodóan látványos eleme az autónak, ugyanakkor minden funkció benne van, ami csak szükséges.

Tartozék az elemlámpa

A vezetési élményhez tartozik, hogy hiába keressük a kézifékkart, azt már egy nyomógomb helyettesíti, ez szomorú hír azoknak, akik a megszokott recsegő hangot összekapcsolták tudatilag a biztonságosan rögzített autó ideájával. A járművet visszagurulás-gátlóval szerelték fel, amely egészen addig rögzíti a kerekeket emelkedőn, amíg a biztonságos induláshoz szükséges nyomatékot meg nem kapja a motor. (Úgy is lehet fogalmazni, hogy ha eléggé nyomjuk a pedált.) Az is idejétmúlt már, hogy indulás előtt az abroncsot nyomkodni kell, van-e benne elég levegő. Elektronika figyeli, és ha csökken a nyomás valamelyik kerékben, akkor figyelmeztet a műszerfalon. Akkor sem kell kétségbe esni, ha a koromsötét országúton kell megállnunk, és otthon felejtettük az elemlámpát. Gyári tartozék a kivehető lámpa, amely amúgy csomagtér-világításként szolgál.

Mindent egybevéve kellemes, és tetszetős járművet próbáltunk ki, amely nem tartozik a megfizethetetlen kategóriába. A Carens 1.7 CRDI az olcsóbb alapfelszereltségi változatban már 6,1 millió forinttól az új házi kedvencünk lehet.