Jóban, rosszban: Toyota Land Cruiser

Nehéz mostanában terepjárónak lenni. Annyi márka hirdeti a városi járműveknél kissé magasabbra épített, szélesebb, hosszabb kocsijait „terepjáró”-ként, hogy a klasszikus, valódi terepezési tulajdonsággal rendelkező autók gyártói csak kapkodják a fejüket. Igyekeznek megfelelni a dizájnbeli elvárásoknak, másrészt azonban nem akarnak kompromisszumot kötni abban a tekintetben, hogy az autóik tényleg felmásszanak a hegyre, vagy leereszkedjenek a völgybe. A Toyota Land Cruiser 150 állja a sarat. Ezt szó szerint tessék érteni!

Először 1996-ban ültem Land Cruiserben, Tunéziában. A program része volt az Atlasz-hegylánc kies útjainak megismerése, majd egy sivatagi túra. Utóbbi azzal végződött, hogy egy órán át ástuk ki a kocsit a homokból, mert 500 méter megtétele után elsüllyedtünk a sivatagban. Az sem a kocsi hibája volt, a sofőr elfelejtette bekapcsolni a differenciálzárat. Meglehet, hogy nem is felejtette el, simán a program eleme volt, hogy a turisták kalandba keveredjenek, és jól megússzák. Már akkor éltem a gyanúperrel, hogy ez csak a Kész átverés show része volt, most pedig teljes bizonyossággal állítom, hogy csak úgy lehetett, hiszen vezettem egy Land Cruisert. Magától nem süllyed el, az biztos.

A Toyota Land Cruiser nem utcai villantásra való, nem tipikus „ki, ha én nem” jármű. Azt a tradíciót követi, amely 1951 óta a terepek királyává teszi. Aki ezt választja, az nem férfinak akar tűnni, hanem férfi. Nem kell ezt különösebben bizonygatnia. Akkor sem, amikor nehéz a terep. Erre való a KDSS-rendszer, amely kiegyensúlyozza az első és hátsó menetstabilizátorokat. Hegymenetben például 2 másodperccel később oldja ki a féket, mint ahogy lelépünk a pedálról, így megakadályozza a visszagurulást. A tunéziai sivatag hiányában a Hármashatár-hegyen teszteltük, és bebizonyította, hogy valóban hegyre termett. Sárban, jóban-rosszban megbízhatóan teljesít. Az elektronikus rendszerek egyszerűen nem engedik meg a hibát, korrigálják a vezetéstechnikai malőröket.

Emellett említésre méltó a formavilág, amely megújult elődjéhez képest, de alapvető jegyeiben azért mégis egy masszív, tekintélyes, valódi terepjárós Cruiser. Tízküllős, 20 collos könnyűfém felnik, belül fekete, vagy kagylóhéjszín borítás. Az autó hossza majdnem 5 méter, és 197 centi széles. Azt sugallja, hogy a terep lehet kemény odakint, de a vezető és utasai teljes biztonságban, kényelemben érezhetik magukat. Hétüléses, vagyis igazi családi autó is lehet, de arra ugyanúgy alkalmas, hogy a barátokkal randalírozzunk a hegyekben. Az ülések variálhatók, ez ideális például vadászoknak. Befér egy elejtett vadkan, vagy egy szarvas agancsostul. Jó szolgálatot tehet a Toyota Land Cruiser akkor is, ha még egy lóerővel szeretnénk megtoldani a teljesítményt, vagyis kedvenc hátasunkat vontatnánk vele.

Ha már a lóerő szóba került, a mi D-4D járművünk 190 lóerős. Ennyi azért kell, lássuk be, hiszen a feladat sem kicsi. Tudjuk, persze, hogy nem az üzemanyag-takarékosság bajnoka, és egy hibrid Prius nyilván kevesebbet eszik, de vegyük figyelembe, hogy a Cruiser 2,5 tonnás, és arra tervezték, hogy mindent elbírjon, kibírjon. Olyan anyagokból készült, amelyek ellenállnak a magyar kátyúknak, a hegyi utak, lankák, völgyek sem okoznak problémát.

A Land Cruiser új modellje „óvatosan” új. Persze, tele van az utastér mindenféle informatikai kényeztetéssel, kijelzőkkel, multimédiával, mert ezt már nem úszhatják meg az autógyárak. Muszáj beletenni, és kész. A Land Cruisert azonban nyilván nem azért választják a leendő tulajdonosok, mert gyorsan szinkronizálja a mobiltelefont, és JBL-hangrendszer van benne. Ez az autó az maradt, amit várnak tőle. Kemény terepjáró, persze kényelmes utastérrel, de kompromisszumok nélkül.

Míg más autók vezetői rettegnek, mi lesz, ha elfogy alóluk a biztonságos aszfaltút, egy Land Cruiser vezetője alig várja, hogy elfogyjon végre.