A bankár a királyrákra esküszik

Budapest az 1880-as évektől a kávéházak városa. Kávéházaké, amelyek történetéről könyvet lehetne írni. A „Biarritz”-ról is, sőt: a vendégeiről is.

Bensőséges hangulatú kis helyiség, fehér terítővel borított, egymáshoz közel elhelyezett asztalokkal – anélkül, hogy a zsúfoltság érzetét keltenék –, terasz az utcafronton, s az üzletvezető-tulajdonos barátként köszönti a vendégeket: bármely francia város, városka utcáin lépten-nyomon hasonló családias éttermekre bukkanunk. Ilyen helyre tévedtünk be, csak épp nem a Quartier Latin valamelyik szűk utcájában, hanem a Lipótvárosban, félúton a Margit híd és a Parlament között. Biarritz a vendéglő neve – ilyen nevű éttermet nem találtunk Párizsban, viszont van egy Café Paris Biarritzban.

A százedelőn a legmodernebb kávéház volt, ma előkelő étterem.

A százedelőn a legmodernebb kávéház volt, ma előkelő étterem.

A várostérképen elfoglalt helyéből adódóan a Biarritz törzsvendégei a legváltozatosabb körökből verbuválódtak. A környéken működő ügyvédi irodák, orvosi rendelők, bankok és galériák munkatársai ebédelnek itt, a közelben levő Parlamentből és Képviselőházból érkeznek a politikusok. Az étlapot most nem soroljuk, elég, ha összeállítunk egy listát arról, hogy mely hírességek (természetesen nevek említése és a teljesség nélkül) mit fogyasztanak a legszívesebben a Biarritzban. A nagykövet kedvence a libakocsonya és a libasteak. A világot látott bankár (aki szerint itt a magyaros ételek tökéletes magyarsággal, a francia ételek tökéletes franciasággal és az olasz fogások tökéletes olaszossággal készülnek), húslevest eszik maceszgombóccal, ropogós királyrákot vagy szarvasgerincet gyömbéres áfonyamártással és grillezett zöld fügével. Az autószalon-tulajdonos a harcsapaprikásra esküszik, míg felesége a borjúpörköltre. A neves közgazdász a vargányás csirkecsíkok miatt látogat ide. A sörgyártulajdonos általában reggelire érkezik, hogy napját sonkás rántottával kezdje, melyet olívaolajon kissé megrogyasztott paradicsommal tálalnak. A popsztár – hihetetlen! – mindig spenótot eszik. A nyomdász szerint itt sütik a legjobb steaket a kontinensen. A biztonságpolitikus a pulykaragulevest és a báránybordát, a régiségkereskedő a spenóttal töltött palacsintát és a paradicsomos spagettit, az Európa-bajnok sportoló a csokis kockát említi – egyéb fogások között.

Annak idején, 1938-ban, a legmodernebb kávéháznak számított a városban. A szaklapok lelkesen méltatták a belsőépítészeti megoldásokat és a kétszintes térformálást. Külön kiemelik „a legmodernebb típusú hajlított eljárással készített” ülőbútorokat. (Megkérdezhetnénk az épp spenóttal töltött palacsintát fogyasztó régiségkereskedőt: mennyibe kerülhet ma egy ilyen karosszék, mint antik bútor?)

A szarvasgerinc gyömbéres áfonyamártással és grillezett zöld fügével.

A francia „Biarritz” talán utalás az eredeti tulajdonos politikai nézeteire: abban az időben főként német nevű helyek nyíltak a városban. Aztán jött a háború, és az államosítás idején végleg bezárt a kávéház. Azaz csak Csipkerózsika-álmát aludta. Berkes Gyula, aki a Biarritz házában született, 1995-ben nyitott ugyanitt, ugyanazon a néven vendéglőt. Igaz, már nem a Dunára néző grandiózus, kétszintes helyiségben, hanem a Balassi utcára nyíló, intim térben. Egyvalami azonban bizonyos: a mai Biarritz ugyanannyira unikum a városban, mint a régi Biarritz volt.