Fény-árnyékok nyomában

Minden városnak más évszakban mutatkozik meg a lelke igazán: Párizsban ez az ősz, bármilyen közhelyesen is hangzik. A bohém, de elegáns, mértéktartó, de csillogó részletek valami egészen különleges világgá állnak össze a francia fővárosban, Európa és a világ kultúrájának egyik központjában. A „kötelező” látnivalók mellett azonban érdemes a turisták útvonalából kieső helyekre is elmenni.

A Voltaire metrómegálló környéki bolhapiac, vagy a Luxembourg-kertet övező kis utcák-terek, esetleg az elegáns, nagypolgári Auteuil városrész is jó helyszín az igazi Párizs megismerésére.

A Musée d’Orsay az olaszországi art deco-irányzat 1900 és 1940 közötti formatervezését mutatja be szeptember közepéig, a Grand Palais tereiben az extrém ruhakölteményeiről ismert Jean-Paul Gautier életművébe nyújtanak betekintést az augusztus 3-áig nyitva tartó kiállításon, a Cité du Cinéma pedig Harry Potter világával ismertet meg minket.

Bár egyre népszerűbb a magyar utazók körében a rövid városlátogatás, és számos európai célpont esetében ez elég is, Párizs bizony nem tartozik az egy hétvége alatt „letudható” helyek közé. Ha csak pár napig maradunk, egy hangulatfoszlányt csíphetünk el, de ez arra már elég, hogy hazatérve egyszerűen ne szabaduljunk többé – és visszavágyjunk. Azonban az is igaz, hogy kis általánosítással nagyjából két táborra oszthatók az utazók a London–Párizs tengely megítélésében: van, akinél előbbi felé billen a mérleg, mások pedig a francia fővárosért rajonganak. E sorok írója utóbbiak közé tartozik, akik London fojtogató és szűk légköre helyett Párizs levegősebb, egyszerre bohém-ábrándozó és mégis valóságos világát kedvelik.

Ha évszakot kell választani, tavasszal vagy ősszel menjünk, nyáron eléggé fülledt és turistákkal terhelt a város. Egy párnapos látogatás alatt nem érdemes túlvállalni magunkat, belezsúfolni a programba a lehető legtöbb nagy, híres múzeumot, templomot és épületet. Ha csak ennyi időnk van, a kihagyhatatlan, mindenki által ismert Eiffel-torony, a Notre-Dame, a Szajna-part és a Champs-Elysées sugárút – no meg legfeljebb egy számunkra érdekesnek tűnő múzeum – megtekintése után sétálgassunk és tévedjünk el! Így van esélyünk arra, hogy a turistacsordáktól távol megtaláljuk az igazi Párizst. Amit persze ma már nehéz, de nem lehetetlen: a Voltaire metrómegálló környéki bolhapiac, vagy a Luxembourg-kertet övező kis utcák-terek, esetleg az elegáns, nagypolgári Auteuil városrész is jó hely e célra. És eközben elmerenghetünk a különös fény-árnyék játékokon: valahogy itt mindez erősebb, mint akár Budapesten, nem csoda, hogy a Párizsba települt világhírű magyar fotós, André Kertész több harmincas évekbeli képén is visszaköszön.

A kis kávézók, pékségek is felfedezésre csábítanak, a diáknegyedben, az Ady-versből is ismerős „Szent Mihály útja”, a Boulevard Saint-Michel környékén számos ilyen izgalmas vendéglátóhelyet, kocsmát találunk, ahol helyiek közé csöppenhetünk.

 

Ha azonban több nap, egy-két hét is rendelkezésünkre áll, a fentiek mellett érdemes felkeresni a legendás áruházakat, a sugárutak boltjait, és talán még több múzeumot is. A következő hónapokban a Louvre-ban például a pápai Róma szentképfestészetét, a trák birodalmak kincseit tekinthetik meg az érdeklődők. A kortárs művészeteket bemutató Pompidou központban – ez a hírneves „kifelé fordított épület” – a legendás Le Corbusier építész munkásságát és a képzőművészet nyolcvanas évektől napjainkig tartó időszakának eredményeit lehet megismerni, de már ismét nyitva áll az 1905 és 1965 közötti kor műveinek válogatott tárlata is. A Musée d’Orsay az olaszországi art deco-irányzat 1900 és 1940 közötti formatervezését mutatja be szeptember közepéig, a Grand Palais tereiben az extrém ruhakölteményeiről ismert Jean-Paul Gautier életművébe nyújtanak betekintést az augusztus 3-áig nyitva tartó kiállításon. A botrányokkal és elhúzódó átépítéssel sújtott Musée Picasso termeiben a képzőművész szobrászati tevékenységét tekinthetjük meg az újranyitás utáni időszaki tárlaton, a Cité du Cinéma pedig Harry Potter világával ismertet meg minket. Vigyázat! A tiltott rengeteg csodálatos és rémisztő lényeivel ugyanúgy találkozhatunk, ahogy a mandragóra sikolyát is hallhatjuk: nem veszélytelen vállalkozás…

És ha még mindig maradt időnk, a helyi „HÉV”-vel, az RER-rel kijuthatunk Versailles-ba: a Napkirály, XIV. Lajos mérhetetlen gazdagságú palotájában sétálhatunk, no meg a nyugalmas – és hatalmas – parkban. Vagy kimehetünk a Disneylandbe is – nem csak gyerekeknek élmény egy ilyen látogatás a különféle hullámvasutak világában. Aki pedig bátrabb, a külvárosokba is kimetrózhat: kissé tömény élmény, de izgalmas látogatás.

 

Zsiray-Rummer Zoltán