Káli-medence

Hamvas Béla mediterrán vidékhez hasonlította a Balaton-felvidéket. Részben a napfény fehér színe miatt, melyben a tárgyak élesebben kirajzolódnak a tájból.

Van azonban még valami kevésbé feltűnő egyezés a déli országokkal: bármerre haladunk, mindenhol találunk látnivalót, az ókori időktől a történelem során napjainkig, melyek egyediek, melyeket sehol máshol nem találhatunk meg. Bár ez valóban kevésbé feltűnő. Olaszországban elég kinéznünk utazás közben a vagon ablakából, s legszívesebben leugranánk a mozgó vonatról, hogy körbesétáljunk a városkában, amely mellett épp elhaladunk. A Káli-medence kincsei szerényen megbújnak a tájban, nem integetnek már messziről, mint az itáliai katedrálisok: nekünk kell őket felfedeznünk, kirándulásaink, túráink során.

Rejtőzködő kincsek

Erdőben kell hát barangolnunk, Salföldtől kissé délre, hogy a gótikus stílusban épült pálos kolostor romjaira bukkanjunk (először egy 1307-ből származó okirat említi). A szerzetesek még a török veszedelem elől menekültek el innen, azóta magányosan omladozott, s a maradványokat csak 1960-ban tárták föl. Révfülöpnél is le kell térnünk az útról, hogy a szőlőben rátaláljunk az ecséri templomromra. Ezen a helyen már 1082-ben falu állt, s a templomot Szent Kristófnak, a hajósok védőszentjének ajánlották (az őt ábrázoló freskó nyomaiban még látható). Több, mívesen megfaragott kő is előkerült az ásatások során, s egy óriási keresztelőmedence. Szinte épen megmaradt a később gótikus stílusban átalakított főhomlokzat és a belső, háromíves fal, valamint a karzat, a hozzá vezető lépcsővel. A templomot körülvevő középkori falu házainak alapköveit is feltárták.

Salföld mellett találjuk a vidék számos kőtengere közül a – tudományos szempontból – talán legfontosabbat. Valaha az egész vidéket tenger borította. E tenger aljzatának maradványai alkotják a Salföldi Kőtengert, a látogató ma is megfigyelheti a 10 millió évvel ezelőtti élőlények elmeszesedett maradványait. A másik hasonlóan híres kőtenger a szentbékkállai, ami hatalmas sziklaszirtjei és ingókövei miatt paradicsom a gyerekek számára. Megható látni, hogyan kapaszkodik meg az élet, ahol csak tud: a sziklák repedéseiből apró fácskák nőnek ki, először ferdén, ahogy kiférnek a szűk nyíláson, aztán egy kanyart leírva kis törzsük függőlegesen az ég felé növekszik. A kőtenger közelében lovaspólóra is befizethetünk, és szinte minden falu közelében találunk lovaglási lehetőséget, ahol a gyerekek pónira is felülhetnek.

Egy titokzatos toronylakó

A Zánkát Nagyvázsonnyal összekötő úton már könnyebb észrevennünk a Szent György-hegyen álló nyolcszáz éves templom romjait, bár fölfelé kell nyújtogatnunk a nyakunkat.

Egy bizonyos Lanz von Liebenfels, okkultista filozófiával foglalkozó osztrák szerzetes és szélhámos, a modern kori templomos rend alapítója, állítólag megvásárolta a templomot a húszas években, lakhatóvá alakította a tornyot és beköltözött. Életét homály fedi, mint az időpontot is, amikor elhagyta Magyarországot. Valamennyit azonban tudunk róla: kutatásai meggyőzték arról, hogy a szőke nők a sötét hajú férfiak iránt vonzódnak, ami csak a „fajok közti keveredésnek” erőszakos megszüntetésével hozható helyre. Mindenesetre a Balaton-felvidék egyik legszebb panorámájában gyönyörködhetett tornya ablakából. Ebben a csodában azonban bárkinek része lehet. A templom a Szent György-hegyi Borút felső végén található (a templom melletti Mersics Pincészetben vacsora is rendelhető a borozgatáshoz, hiszen a látvánnyal, bármily gyönyörű is, a hasunkat nem tudjuk megtömni). Ajánlatos itt, a csúcson kezdeni a bortúrát, mert ha a hegy lábától indulva minden pincénél megállunk, a végén a panorámát már elég homályosan látjuk.

A Káli-medence népi építészete

A Hegyestű viszont büszkén mutogatja magát, több mint 330 méter magasságban, valahol félúton Zánka és Köveskál között. Miután a hegy felét lefejtették (a környéken szinte minden házat kőből építettek), a megmaradt keresztmetszet pontos képet nyújt a 6 millió év előtti bazaltvulkán működéséről. Orgonasípszerűen sorakozik egymás mellett a sok ezer, megdermedt lávaoszlop, s ennek világszerte kevés példája található.

Mindez azért fontos, mert a medence hat falvában (Kővágóörs, Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla, Salföld és Kékkút) minden kőből épült. Mert kő található itt bőven, szállítani sem kell. Részben kisnemesek népesítették be ezeket a településeket, innen a sok udvarház, melyek meghatározzák a környék – az országban egyedülálló – építészeti stílusát. A legtöbb ház díszes homlokzatot kapott, s mára a domborműveket is restaurálták.

A vidék tragédiája ugyanis egyben szerencséje is. A hetvenes években a centralizáció következtében drasztikusan csökkent a falvak lakossága. A házak, sokszor üresen, itt maradtak. Mivel azonban a vidéket nem fejlesztették, le sem bontották őket, hogy modern lakásokat építsenek a helyükön. Az elmúlt évtizedekben nyaralók költöztek be, felújítva a sokszor száz-százötven éves parasztházakat és udvarházakat, melyek így visszanyerték eredeti formájukat. Sehol az országban nem maradt meg egy helyen annyi népi építészeti emlék, mint a Káli-medencében.

Az elnéptelenedés következtében az élővilág is érintetlen maradt. Olyan fajokat találunk itt, mint sehol máshol, az országban, a nagyvilágban.

Érdemes idelátogatni.

Zsiray-Rummer Zoltán