Piaggio Beverly 300, amore mio

Kis robogó, nagy élmény

Viszonylag régen foglalkoztunk motorokkal a Taxi magazin hasábjain, sőt a többes szám sem indokolt, eddig egy szem Harley Davidson furakodott be a sok-sok autó közé. Mikor, ha ne nyár elején jöjjön egy újabb kétkerekű? Igaz, ez nem nagy vas, éppen a kicsinysége az, ami lenyűgözővé teszi. A robogók kétségtelen előnye, hogy bárhol elférnek, ott is, ahol nemcsak a személyautók, de a nagyobb chopperek sem. A Piaggio Beverly 300 pedig igazi üde színfoltja a városoknak. Különösen azok számára, akik a nyeregben ülnek.

Ha egy Piaggio robogón ülő fiatal, vagy középkorú motoros széles vigyorral hajt el mellettünk, miközben éppen a dugóban araszolunk, nem biztos, hogy rajtunk, illetve a szerencsétlenségünkön röhög. Nagyon is valószínű, hogy egyszerűen csak élvezi a dolce vitát, ahogy süt rá a nap, és a város másik végéről is 20 perc alatt beér a munkahelyére. Nem azért, mert száguld, egyszerűen elfér mindenütt. Csak a lámpáknál, esetleg zebránál kell megállnia, amúgy teljesen hidegen hagyják a dugók, útfelbontások. Ha van annyi hely, ahol egy biciklis elfér, akkor szinte biztos, hogy egy piaggiós is.

278 köbcenti, 22 lóerő – elég az

Manapság már a robogók között is bőven akad olyan, amit csak nagymotor jogsival lehet hajtani, elég a 600-as Burgmanre gondolni. Ezek már-már egy túramotor kényelmével bírnak, cserébe természetesen kevésbé mozgékonyak a városban. A Piaggio családnak is vannak nagyobb tagjai, mint a most kiszemelt 300-as. Éppen azért döntöttünk emellett, mert a városban pont ideális, amellett természetesen igazi olasz, sármos, azonnal bele lehet szeretni. A Piaggio Beverly 300 ie motortérfogata 278 köbcenti, ami nem tűnik nyomasztóan soknak, de városban meglehetősen pörgősen tudja hajtani a robogót. A teljesítmény 22 lóerő, de nem is kell nagy súlyt cipelnie, a saját tömeg 165 kilogramm. Ne kerüljön rá sor, de egy váratlan esés után azért viszonylag könnyen fel lehet állítani, hiszen a súlypontja nagyon alacsony.

Igazi olasz, sármos: azonnal bele lehet szeretni.

Igazi olasz, sármos: azonnal bele lehet szeretni.

Egyenes üléspozícióban jobb irányítani

A gyári adatok szerint a robogó végsebessége 125 km/h, de remélhetőleg kevesen próbálgatják a határait, mert ez a tempó egy ekkora motoron mindenképp veszélyes, még autópályán is. Nem is valószínű, hogy különösebben komfortos érzés lenne ennyivel hajtani. Ráadásul az sem jellemző, hogy a Piaggio-fanok protektoros bőrruhában, csizmában, vesevédővel közlekednének. Divatosabb a farmer–póló–napszemüveg–állnál nyitott bukó összeállítás, ami rendjén való, csak ne száguldozzon senki ilyenben, akinek nincs sok fölösleges bőr a végtagjain.

A Piaggio Beverly 300 rendkívül népszerű típus, Magyarországon és Európában egyaránt. Úgy tervezték, hogy az üléspozíciója miatt a vezető teljesen egyenesen ül rajta, szemben sok más típussal, ahol inkább előre dől. Miután a lábak és combok 90 fokos szöget zárnak be a törzzsel, ez egyenes tartást ad, ráadásul könnyebben irányítható a kismotor a súlypont áthelyezésével.

Akár 3,5 literrel járhatunk

Aki nem szaggatja nagyon az istrángot, az akár 3,5 literrel eljárkálhat 100 kilométeren, ami már bőven versenyképes egy BKV-bérlet árával is, nem csoda, ha viszonylag kevés benzinkutas próbálja rábeszélni a 6-os BMW-k vezetőit, hogy üljenek inkább Piaggióra. Az egyhengeres, négyütemű motor duruzsolása alig hallható, ha másért nem, azért, mert vannak sokkal hangosabb autók, motorok mellettünk. Az áttételről fokozatmentes automataváltó gondoskodik, ami lehetővé teszi, hogy semmi másra ne figyeljünk, csak az útra, a napsütésre, a városi forgatagra. Azért, arra is érdemes figyelni, hogy spóroljunk egy kicsit, mielőtt rászánnánk magunkat, hogy ilyen robogó büszke tulajdonosai legyünk. Az ára ugyanis 1,4 millió forint fölött van.

Piaggio história

A céget 1884-ben alapította Rinaldo Piaggio Genovában. A férfi akkor 20 éves volt, de nem kellett sokáig várnia, hogy támogatókat találjon terveihez. Három évvel később új befektetők csatlakoztak hozzá. Nehéz lenne azt mondani, hogy szakmai befektetők voltak, egy hajótulajdonos, egy helyi földbirtokos, valamint egy szobrász lettek Rinaldo társai. Ekkor még nem motorokkal foglalkoztak, a fafeldolgozás volt a fő profiljuk, luxus tengerjárókhoz szállították az anyagot. A Piaggio gyárai a II. világháború utolsó szakaszában a szövetségesek támadásainak fő célpontjaivá váltak, szinte teljesen megsemmisítették azokat. Az alapító fia, Enrico Piaggio volt az, aki apja szelleméhez méltón előállt az újítással, amely megváltoztatta a cég életét. Olyan járművet vizionált, amely az autó és a kerékpár közé pozicionálható. Megfogant fejében a robogó ötlete. A XX. század fordulóján a Piaggio nevet már Olaszország-szerte ismerték.