Tagyon Birtok – a nyitott baráti társaság

Úgy kezdeném, hogy érintett vagyok, mert a Facebook-fotók láttán hívtam fel az ismerősömet, azzal hogy mit csináltok ti ott Tagyonban. Felújítunk egy régi présházat, valami ilyesmi volt Veres Zsuzsa válasza, aztán meghívott. Én meg odabringáztam, és szőlőt telepítettünk vagy karóztunk. És közben a nyaralónak kinézett helyből szép lassan egy „laza vendéglátó” hely lett. Olyan, ami nemcsak rendezvényekre nyitott, hanem a betérőket is szívesen fogadják, helyi ételekkel és már saját borral is.

Kartaly Attila és Veres Zsuzsanna a fővárosból lassan már le is költözött a Zánka feletti hegyoldalba, vagy legalábbis kétlaki életet él. Az elején a környék borászainak a borait mérték a Kéktúra útvonal mentén lévő pincéjüknél. Ingyen. Aztán egyszer bejött egy 30 fős társaság, akik éppen éjszakai teljesítménytúrán voltak. Ott már tetemes mennyiségű bor fogyott, ragaszkodtak hozzá, hogy kifizessék. És akkor megszületett az ötlet, legyen itt vendéglátás. A pár lépésről lépésre építette-szépítette a kis pincét, közben a lábuk alatt elterülő Balatont nézték, előbb csak nyáron, majd egyre inkább télen is.

tagyonbirtok

A magyar föld legyen magyar kézben, és legyen megművelve – meséli Attila. Megmenekítünk egy kis területet. Saját szőlő, saját zöldség és gyümölcs. Aztán már nem tudtunk mi magunk mindent elfogyasztani, ezért előbb kellettek a barátok, aztán egy egyre nagyobb kör, egy nyitott baráti társaság, amelyik mindig visszajár. Eredendően olyan helyet kerestünk a Balaton északi partján, ami közel van Pesthez, aztán Tagyonig jutottunk. Több hónapig tartott ez a keresgélés. Minden hétvégét arra szántam, hogy telkeket nézegettem.

Aztán megtalálta. Attila és két barátja rögtön beleszeretett a helybe. Vadszőlővel befuttatott ötvenes évekbeli kis présház volt, egy még régebbi pincével. Két évig csak nyaralni jártak le a haverokkal.

– Bográcsoztunk a pince előtt, a szentantalfai panzióban foglaltunk le sokszor 4-6 fős apartmant. Két év bulizás volt, jártunk a balatonfüredi és zánkai borhetekre, nyomultunk az egykori úttörőtáborban, vitorláztunk, kirándultunk, bicikliztünk. Aztán 2011-ben elkezdtem felújítani a romos présházat. Sok mindent magunk csináltunk, baráti segítséggel. Bontási munkákat, famunkákat, szóval igazi melósok voltunk nyaranta. Történt egyszer, hogy a ház feletti diófák olyan északi szelet kaptak, hogy 45 fokban elhajlottak. Mindegyiket egyesével kellett visszaállítani egyenesbe. No, akkor megtanultam, mi az igazi meló. Előző nap buli volt. Úgy 40 fős társaság gyűlt össze. A társaságból hatan-nyolcan maradtunk csak másnapra. Estig dolgoztunk. Akkor megéreztem, hogy felelősséggel tartozom a hely és a környék iránt.

tagyonbirtok

A következő felvonás úgy kezdődött, hogy Zsuzsa a színre lépett, beköltözött a férfi, Attila életébe a nő.

– Zsu a budapesti Drop Shop borbárban dolgozott. Elkötelezett borrajongó volt, akinek az volt az álma, hogy egyszer egy igazán nagy bort fog készíteni. Tetszett az ötlet, az elhivatottsága, a temperamentuma, meg a dús, göndör haja. Az egyik barátom azt mondta, ez a lány más lesz…  Ma már a második gyermekünket várjuk és felépítettük, amit talán mindig is akartunk… Szóval idővel már „együtt jártunk” le. És jöttek a barátok, meg egy nyár, amikor már „vendéglátás folyt”, de még jórészt a szűk baráti kör részére. Már nem ingyen bulik voltak, hanem becsületkasszás rendszer. Aztán kiváltottam az őstermelői igazolványt, és pályáztam is egy kemencére. Üzleti tervet kellett készíteni, és átgondolni a birtok jövőjét. 2012-ben volt egy borverseny Szentantalfán, ahová meghívott a panzió tulajdonosa. Zsu persze ezen a versenyen is lelkesen kóstolt és értékelt. Talált is egy gyöngyszemet, de akkor még csak számozva voltak a borok a vakkóstolás miatt, és nem lehetett tudni a termelőjét. Én már nagyon untam a kóstolást, ezért elkezdtem vegyülni. Egy sarokban ki voltak rakva a borok, amik megmaradtak. Beszélgetés közben újrakóstoltam őket, és egy igazán friss, finom olaszrizlingre leltem. Megmutattam Zsunak. Később kiderült, hogy ez az a bor, amit ő vakon gyöngyszemnek nevezett, és Hollósy Zsombor borász keze munkáját dicsérte, akivel idővel barátság is szövődött, ma ő készíti a saját borunkat.

tagyonbirtok

A Tagyon Birtok ma már egyre több vendéget fogad. Főleg olyanokat, akik imádnak túrázni, felmásznak a Hegyestűre, nem rettennek el egy kis bringázástól a Káli-medencében, vagy szívesen vitorláznak a Nemere II vagy éppen a Sirocco fedélzetén, miközben a Nivegy-völgy borait és a helyi termelőktől származó alapanyagokból készült ételeket kóstolják.