Audrey a társfüggő és a kitartó vadász ötvözete

A foxterrier kotorékeb, ami annyit jelent, hogy a levadászandó rókát kiugrasztja a lyukból. A spániel pedig kacsavadász. A fővárosban gyakorta látunk foxi-spániel keveréket: ennek köszönhetően sem rókával, sem kacsával nem találkozunk a belváros utcáin. Nemrég azonban megismertem egy nem mindennapi foxi-spániel keveréket.

Pilisszentivánon találkoztam vele először. Olimpiai aranyérmes tempóban sprintelt egy kacsa után a Jági-tóban – a parton sütkéreztem –, mikor a víz lágyan rezgő hullámai egy fiatal nő hangjának kellemesen rezgő hullámait továbbították a tó közepe felé. Egyetlen szó hangzott el: „Audrey”. Varázsszó, vagy a kutya neve? Ekkor még nem tudtam megállapítani. A kutya mindenesetre a következő pillanatban megfordult és békésen kiúszott a partra. Egyetlen szó hallatára legyűrte vadászösztönét és megfeledkezett a zsákmányról. (Később egy varázslónál érdeklődve megtudtam, hogy ilyen varázsszó nem létezik. Tehát csak a kutya neve lehet.)

Ezt az ebet közelebbről is meg kell ismernem. Ahogy kijön a vízből, már együtt sétálunk a gazdi felé (hasonlóan vonzó teremtés, mint Audrey), a kutyát láthatóan nem zavarja az idegen társasága. A gazdit sem zavarja, érzi, hogy mi lenne diszkrét érdeklődésem tárgya. Jobban idegesíti, hogy hunyorognia kell, miután meggondolatlanul közé és a nap közé álltam. Leguggolok hát Audrey mellé, aki azonnal simogatásért kunyerál. Összetett egyéniség, gondoltam. Könyörtelen vadászszellem lakozik benne, amit egy pillanat alatt meg tud fékezni. Bárkivel képes barátkozni, játékos, de fegyelmezett.

Itt meg kell szakítanunk történetünket, érdemes megemlíteni a foxi és a spániel néhány jellemző tulajdonságát. A foxterrier élénk, bájosan szemtelen, nagy csibész hírében áll, imád játszani. Ugyanakkor harcias, ha vadászatról van szó, rendkívül kitartó, megállíthatatlan. Értelmes, de konok és nehezen megzabolázható. A spániel: éles megfigyelőképessége következtében környezete legapróbb változásait is jelzi gazdájának. Szelíd és kíváncsi, rendkívül intelligens. Imád emberek között lenni, boldog, ha törődnek vele, és nem bírja a magányt. Ha nem foglalkoznak vele, konok lesz.

Miután a viselkedéstudomány segítségével alaposan kielemeztük e két fajtiszta eb tulajdonságait, térjünk vissza a napsütötte Jági-tóhoz, azaz Audrey -hoz. Ahogy jobban megismerem, nyilvánvalóvá válik, hogy a szeretnivaló vonásait mindkét oldalról örökölte. Imádja, ha foglalkoznak vele, de azt is szereti, ha békén hagyják. Egész nap el van otthon egyedül, de amint embert lát, rögtön barátkozik. Játékos természete mellett fegyelmezett, a házban és házon kívül még semmit nem tett tönkre, soha nem közeledett durván más kutyához, vagy emberhez. Intelligens, bárminemű feladatot hamar megold. Minden kutyát, akár kicsi, akár nagy, azonnal rá tud venni a játékra, de az embereket is. Ösztöneit szigorú kontroll alatt képes tartani. Magyarázatként sorolhatnánk a kutyaiskola minden trükkjét, ám elég a gazdi egyetlen gondolatát idézni: „A kutya jó megfigyelő, ő is olyan lesz, mint mi. Viselkedési problémái a mi hibánk.” Való igaz, a szakirodalom szerint a kutya, akár a tükör, rólunk ad képet, megmutatja, miben kell fejlődnünk. Csak meg kell látnunk saját tükörképünket.

Jól sikerült tehát a fajok keveredése. A két patinás faj összes jó tulajdonsága megtalálható ebben a kis keverékben, rossz tulajdonságok nélkül. Azaz így nem teljesen igaz. Akár az emberekben, a kutyákban is ott lappanganak az ősi beidegződések, de Audrey ezeket legyőzi intelligenciájával. Pusztán éreznie kell, hogy szeretik.

S ahogy a gazdi teszi: nekünk is tükörbe kellene néznünk.

 

Kerényi Mihály