Szemrevaló városjáró: Hyundai i20

Régóta szemeztünk már egy Hyundai i20-assal, most végre ránk kacsintott. Ha megnézzük az első fényszórókat, nehéz másképp értelmezni ezt a „nézést”. Végre lehetőségünk volt egy pár napot együtt tölteni vele, és igyekeztünk, hogy mindent megtudjunk róla, de ne legyen túlságosan lestrapált a rövid randevúnk végére. Terepre, sárba nem mentünk vele, a városon kívül is csak azért, hogy megnézzük, milyen, ha kicsit elnehezül a lábunk, és hagyjuk menni. Összességében nagyon kellemes élményt nyújtott, és csak nyúlfarknyi „nem tetszik” listával zártuk a tesztünket.

Még be sem ültünk, amikor meg kellett állapítanunk, hogy szépen összerakták a kis i20-ast. Pontosabban a „kicsi” már nem is pontos, ugyanis a kisautók az utóbbi 10-15 évben némileg megnőttek, alulról nyomták a piacot a minik, a Smart, a Toyota Aygo és társaik. Ennek köszönhetően ma már az a kaszt, amelybe az i20 tartozik, megfelel egy korábbi kompakt családi autónak.

Vállalható áron, nagyon kedves és használható autó

Ami rögtön szembetűnik, a nagyon finom, letisztult vonalvezetés. Ez talán egy örökség eredménye, a Hyundai a nagyobb kategóriában, a Genesisszel formatervezési díjat nyert, nyilván csurrant-cseppent valami dizájnertudomány a kisebb modelleknek is. Kifejezetten trendi a kinézet, modern, fiatalos anyagokkal, színekkel. Egyesek kifogásolták, hogy nincs meg benne az a bizonyos „valami”, amitől rögtön beleszeret a kuncsaft, amiért nem akar mást, csak i20-ast. Szerintünk pedig pont a visszafogott elegancia az, ami vonzó benne; nem feltétlenül kell punknak lenni.

Kicsit zavaró a kék éjszakai háttérvilágítás a műszerfalon, a IV-es Golfban még jópofa volt, de azóta a legtöbb gyártó mellőzi, mert a kutatások szerint inkább zavarja a vezetőt, mint nyugtatja. A Hyundaiban sem komoly probléma ez, ugyanis egy kapcsolóval meg lehet szüntetni.

Tágas belső jellemzi a kocsit, a hátsó üléseknél is megfelelő, kényelmes a lábtér. A tároló rekeszek abszolút praktikusak. Kifejezetten tetszett az ülések anyagválasztása: erős, strapabíró szövet, amit főleg kisgyerekesek értékelnek majd. Érdekes, hogy a barnás uralom nem feltétlenül tűnhet vidámnak, mégis ízlésesek a betétek.

Kényelmes utastér, ergonomikus műszerfallal, melyet a barna színválasztás tesz igazán trendivé.

Ennyi külsőség után érdemes elindulni. A futómű halk, nagyon kellemes a rugózás, ez még akkor is megmarad, ha elhagyjuk a várost, és fokozzuk a sebességet. Nagyobb tempónál ugyancsak meglepően halk, köszönhetően a precíz összeszerelésnek, a motor hangja alig szűrődik be az utastérbe. Jó, tegyük hozzá, nem is V8-as blokkról beszélünk, hanem egy viszonylag kicsi, 1,25 literes motorról, amely 85 lóerős teljesítményre képes, a gyári adatok szerint ezzel 170 km/h a végsebesség, de úttörő becsületszó, hogy ezt nem próbáltuk ki.

Szintén a katalógus írja, hogy 13,1 másodperc alatt gyorsul százra, de hát nem is az a cél, hogy a pirosnál kilőjünk. Érdekes amúgy, hogy álló helyzetből indulva kellően dinamikus, bár egyesben nehéz zökkenőmentesen engedni a kuplungot, valahogy mindig volt egy kis ugrás.

Külön piros pontot érdemel a váltó, nagyon rövid, precíz, szinte behúzza magát a következő fokozatba, csak némi kézrátétel szükséges, hiszen nem automata. Összességében a kis motor bármilyen menetkörülmények között jól teljesített, nem lehetett okunk a panaszra. A fogyasztással is nagyon elégedettek voltunk, akkor sem ment 7 liter fölé, amikor 40 fokban, a városban, klímával súlyosbítva araszoltunk. A gyártó által ígért 5,2-es kombinált adat így valószínűleg tartható, különösen, ha gyakrabban használjuk a külvárosban, vagy országúton.

A modern autókban ma már nagy figyelmet fordítanak az ergonomikus elhelyezésre, a pakolás kényelmére, ezt a Hyundainál sem felejtették el, megfelelő rekeszek, tartók állnak rendelkezésre elöl és hátul. Összességében megfelel minden elvárásnak, amit ebben a kategóriában támaszthatunk egy modern autóval szemben. Természetesen nincs telepakolva vezetéssegítő és biztonsági extrákkal, mert akkor ki venne i30-ast, vagy Genesist? Ezzel együtt például van benne sávelhagyásra figyelmeztető jelzés, sőt visszagurulást gátló fékasszisztens is, ami jó szolgálatot tett például a budai hegyekben.

Az alapváltozat ára már 2,9 millió forintról elindul, az általunk tesztelt i20-as, komolyabb felszereltségével 3,39 millió forintot kóstál, ami abszolút versenyképesnek tűnik. Ennyi pénzért egy igazán kedves, használható Hyundai tulajdonosai lehetünk.