Nagy Péter – Pointer

Eredetileg grafikus vagyok, a Képzőművészeti Főiskolán végeztem. 10 évig reklámügynökségünk volt. Jókor voltam – jó helyen. Felépítettem egy nagyon jövedelmező céget, de egyszer csak elegem lett a reklámból, és váltottam a vendéglátásra. A vendéglátózásról mindenki azt gondolja, hogy milyen jó dolog: minden este „nagykeráron” berúghatok. Mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. Pedig nem egészen erről szól. Először minden pénzemet elvesztettem, amit előtte összegyűjtöttem. Nem sikerült az első nekifutás. Nagy arcraesés volt, mert azt gondoltam, elég érteni a marketinghez, reklámhoz, meg ahhoz, hogy hogyan építsek fel egy jó csapatot. Kiderült, hogy ez nem elég: elúszott mindenem és alulról kellett felépítenem az új vállalkozásomat, idő kellett, amíg beletanultam.

Hogyan lehet ezen túllendülni?

Ha az ember profi lesz, akkor van esélye arra, hogy pénzt keressen. A cégépítés ugyanúgy működik: emberekkel kell dolgozni. A szervezet nem különbözik, de a vendéglátás nagyon más, mint a reklámipar. Meg kellett találnom, hogy mi nincsen itt, mi az, ahol van keresnivalóm. Ami nekem bejött, az a pubvonal. Ami Londonban régi hagyomány, az Magyarországon hiányzik. Sok marketingfogást ismerek, azonkívül járatos vagyok a hálózatépítésben is. A Pointer Pubok franchise-ként is működnek. Az alap pub a Ráday utca volt, 7 évbe tellett úgy felépíteni a rendszert, hogy ma jól működjön.

Milyen tudás kell ehhez? 

Én a brandépítéshez értek a legjobban. A reklámból sok tudást lehetett áthozni. Ezenkívül folyamatosan alkalmazkodni kell, állandóan változik a piac. Most épp megosztjuk a portfóliónkat, és a pubokat melegkonyhás, magasabb színvonal felé toljuk, emellett szeretnénk kiépíteni egy kötetlenebb hálózatot. Ennek az első kísérlete a Westend oldalában a Laza és a Westend tetején a Laza Tető. Ezek fiatalos és „hétköznapibb”helyek. A Pointer pubokat ezzel egyidejűleg még feljebb szeretnénk pozicionálni. Egy minden eddiginél nagyobb Pointer Pubot is nyitunk a belvárosban. Ezzel függetlenedhetünk a trendektől, hiszen a konzervatívabb arculat és termékportfólió miatt kevésbé vagyunk érzékenyek a változó divatokra.

A szabadidődet mivel töltöd?

Nagyon szeretek utazni. Távol-Kelet-mániás vagyok. Egyre többször azt nézem bizonyos országokban, hogy hol, milyen éttermet nyitnék. Sokszor megyek étterembe az utazásaim során, hogy tapasztalatokat gyűjtsek. Három gyerekem van. A legnagyobb már felnőtt, és az egyik cégemnél dolgozik. A középső fiam 17 éves, érdekli a filmkészítés, vele sokat járok moziba. Ő amúgy, a tizenévesek körében egy ismert „Youtube-sztár”. A kislányom most ment gimnáziumba. Nagyon jó a viszonyunk. Suli után gyakran beugrik hozzám a Kecskeméti utcai étterembe. Mindhárman nagyon önálló személyiségek. Minden évben velük is szervezek közös utazást.

Budapesthez hogyan viszonyulsz?

Imádom Budapestet. Nem tudok elszakadni tőle, pedig többször felmerült. De azt is észrevettem magamon, hogy egyre kevésbé ragaszkodom konkrétan hozzá, inkább a városi lét az, amitől nem akarok elszakadni. Budapest szépsége nagy kincs, de nem lépjük meg azt, amitől korszerű nagyváros lehetne. Szerintem elmaradnak a komoly beruházások, fejlesztések, egyre kopik az élhetősége, fokozatosan lemarad más városoktól, nem is tudom… Nem élnék máshol. Ha muszáj lenne, akkor Olaszország vagy esetleg Vietnam, az is nagy kedvenc.

Hogy szoktál közlekedni?

Ritkán tömegközlekedek, inkább autóval járok. Bár amennyiben a taxi is tömegközlekedés, akkor persze járok tömegközlekedéssel, hiszen sokat taxizom. Az éjszaka nekem taxizást jelent. Budapesten szeretek így járni, általában semmi különös nem történik, de külföldön emlékezetes élményeim is voltak. New Yorkban pl. lekéstem a repülőt, és az volt az érzésem, hogy a taxis szándékosan volt lassú. Bangkokban viszont éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Normális körülmények között nem érhettünk volna oda a repülőtérre, de a sofőr életveszélyes volt, a szabályoknak és az időnek ellentmondva megmentette a helyzetet. Utólag is köszi!