A buborékok a fejünkbe szálltak

A szüret jegyében telnek a napok, bár már egyre kevesebb szőlő van a tőkéken. A kánikulákkal tarkított nyár után a borászok korán elkezdték szedni a szőlőket, hogy megmaradjon a megfelelő cukor-sav arány. A nagy meleg és a néhol pusztító jégesők ellenére is kitűnő évjárat lesz az idei. Némi mustkóstolás után most mi azt nézzük meg, hogy milyenek voltak a korábbiak.

Első állomásunk Etyek Öreghegy, ahol Kertész Zoli a nyáron felépítette az új látványpincéjét a Carla pezsgőház névre keresztelt új borozós-pezsgőzős helyet. És ha már így keresztelte el, akkor természetes, hogy egy 2012-es Carla pezsgővel koccintunk, ünnepelve az új épületet. Ez a pezsgő a „penthouse partik” fogadó itala – olvastam valahol nemrég a neten. Azt nem tudom, hogy így van-e, de a pinot noir szőlőből készült pezsgő már a megjelenésével is női szívrabló.

A Szent Donát Pincészet Csopak névre keresztelt 2013-as olaszrizlingje a Balaton-felvidéki településre oly jellemző permi vörös homokkő és márga, valamint mészkő alapkőzeten elültetett tőkék levéből készült. A felső részen pedig vörösagyag és löszös talajt találunk. És most itt abbahagyom a kőzettanórát, amibe csak azért kezdtem bele, hogy megértsétek, mennyire egyedi borok kerülnek a palackba itt, Csopakon. Aromatikája erőteljes, az ásványi zamatokon túl olykor gyógynövényes jegyekkel párosul. A savai szépen illenek bele az összképbe, citrusos és körtés illatok jönnek ki a pohárból, de csak elsőre, mert utána a mineralitás dominanciája kezd eluralkodni. Igazi kiegyensúlyozottságot ad neki, hogy 12-es az alkohol foka. Egy igazi jolly joker, amit Budapesten két trendi helyen is megkóstolhattok: a Csendes Társban és a Doblo Borbárban.

Folytassuk egy tokaji nagyágyúval, egy hárslevelűből készült nedűvel 2009-ből. Ez az Expression névre keresztelt bor, ami a Becsek-dűlőből szüretelt szőlőből készült, alapvetően őszibarackos illattal nyit. Citrusokkal folytatja, majd a korty nagyon elegáns savakat hoz. Valami végtelen harmónia árad szét egész lelkemben, közben Vivaldi, Négy évszak című alkotásának az Ősz tételét hallgatom. Lassan nyílik, a végén vaníliás és édes fűszeres jegyeket mutat, és mindezeket keretbe zárja az ásványossága, ami nem tudja elnyomni a gyümölcsösségét. A két hangfalból Vivaldi szól, a hangszerek egymásnak felelgetnek. Nagy bor. Végtelen nyugalom.

Végül egy szekszárdi bor kerül az asztalunkra. Egy meleg évjáratból, 2012-ből. A szekszárdi Schieber Pincészet cabernet franc bora. Illatában a vaníliás és csokoládés jegyek viszik a prímet, kóstolva vörösbogyós gyümölcsök. Mégis sokkal lágyabb, mint egy karakteres villányi vörös, mert ez a Quinta Essentia névre keresztelt bor a szekszárdi Baranya-völgy dűlőiből készült. A lényeg pedig benne van, mert benne kell hogy legyen, hiszen Szekszárd egyik legjobb helyén termett a szőlő. Van benne valami jellegzetesen szekszárdi spiritualitás. Nemhiába írják a bor készítői: „A valódi alkímia az emberben kezdődik, az anyagban folytatódik, és az emberben fejeződik be.” És tényleg…