A sivatagi róka és az őzike keveréke, pedig kutya

Rejtélyes homályba burkolózik a csivava. Már ami az eredetét illeti. Őse állítólag az aztékok szent kutyája, a techichi volt. Az aztékok ugyanis szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak a kutyáknak, akik a lelkeket átsegítették a túlvilágra. Egyesek szerint áldozati kutya volt (szertartásaik nem nélkülözték a véráldozatot, hiszen a vér működtette a világmindenséget), mások úgy vélik, házőrzőnek tartották. Mindenesetre egy évvel ezelőtt Mexikóban feltártak egy sírt, amely tizenkét techichi maradványait rejtette. Más elmélet szerint Portugáliából került Mexikóba, bár az is feltételezhető, hogy Egyiptomból a vikingek vitték Közép-Amerikába. Ám vannak tudósok, akik bizton állítják, hogy elődjét a kínaiak a palotapincsivel keresztezték, ebből született az első csivava. A dolgot még rejtélyesebbé teszi, hogy füle hasonlít a sivatagi rókáéhoz, és van benne valami őzikeszerű is. Mind Mexikó, mind Kína irdatlanul messze van Európától, mégis valahogy idekeveredett.

Lana, a fiatal csivava lány azonban fittyet hány származására. Már csak azért is, mert minden jel arra mutat, hogy nem kutyának, hanem embernek képzeli magát. Ágyban, takaró alatt alszik, büszkén megy mindenhova a gazdival (vagy inkább, ahogy ő gondolja, barátnőjével). Ha már itt tartunk, tipikus női vonás, hogy akaratos, de imádja, ha simogatják. Női ravaszságával pontosan tudja, kinél mit kell bevetni, hogy elérje, amit akar. A gazdi anyját például – miután Lana helyet foglalt a mellette levő széken – pislogós kutyaszemeivel bírja rá, hogy kiélje nagyanyai ösztöneit, a „nagymamánál” eltöltött minden egyes nap tehát megközelítőleg egy kiló súlyfelesleget eredményez. Lanát csöppet sem zavarja, hogy „nagypapa” sosem szerette a kistermetű kutyákat, rövid idő alatt nála is behízelegte magát. Uniós (kutya)útlevéllel utazik külföldre, legutóbb Horvátországba, az autóban a gazdi vállára mászik, onnan figyeli az út menti érdekességeket.  Imád napozni, ahogy egy igazi nőhöz illik. Otthon esténként, mint bármelyikünk, televíziót néz, vagy az utcán sétál. Ilyenkor más kutyákkal barátkozik, ám ez nem csorbít emberi tudatán, hiszen melyik embertársunk nem játszik kutyákkal? Talán csak ott bukkan ki kutyaösztöne, hogy nem emberekre, hanem ebekre féltékeny.

Amit most fognak olvasni, valóban megtörtént.

Egyszer az utcán sétált a gazdival. Nagyon megtetszett egy szőke nőnek, aki megkérdezte, milyen kutya? A gazdi (barna hajú) viccből azt válaszolta: „sivatagi róka és őzike keveréke”. A szőke nő elhitte. Később valószínűleg körbetelefonálta a barátnőit, hogy beszámoljon e rendkívüli lényről. Ne csodálkozzunk hát, ha hamarosan elterjed a csivava eredetének egy újabb elmélete.

 

Kerényi Mihály