Röhrig Géza

Író, költő, színész

 

A kiáltvány című versből

lelkig lábalok a szennyben
van-e tíz ma manhattanben
igaz útra sose leltem
van- e tíz ma budapesten

csapolt nyersvas
tűz ömlik a tájra
van-e köztem
ki e lángot állja

az igazság dolga hogy igazság legyen
a nem az, hogy igaz
ha szívből hazudsz: jöhet
úgy nem tud hazudni az
kin már maga a halál sem látszik
akivel bár végzett rég a kínja
a gőgtől mégis úgy lobog a képe
mint egy gundel-palacsinta

nem érdekel a nyelv
mellyel okossá tehető egy csak buta élet
a látszat mint belsőépítészet
hidegen hagy az emeletes ima
a megmondóember a csomagolástechnika

a gumicsont vesz észre mibe a sokk alatt rágnak
a sofőr ki a pirosban pénzt ad az anyámnak
a kórházi párnák alá rejtett zsömle