A szibériai főnök és a Facebook

A samoyed Szibériából érkezett Angliába egy sarkkutató révén, innen terjedt el aztán a kontinensen. Nevét az ott élő népcsoportról kapta. Magyarországon kevésbé ismert, jobb lesz hát ismertetni a fajtát, hogy jobban megértsük Daisyt.

Idegenekkel szemben lehet rögtön barátságos, lehet kimért, udvarias, de sohasem durva.

Erősen él benne a terelőösztön. Ennek köszönhetően minden macskát megkerget, de más, kisebb állatot is. Az egyik legokosabb spitz fajta, de követelőző és önfejű. Van humora, ám ez főként cinizmusában jelentkezik, amikor közli velünk, hogy nem engedelmeskedik akaratunknak. A családban szeretne főnökké válni, s néha be is bizonyítja, hogy megtesszük, amit akar.

Egyébként játékosak és imádják a gyerekeket, viszont azt is megkövetelik, hogy őket is imádják. Van is miért. És komolyan megsértődnek, ha nem játszunk velük, bár a tudósok még nem bogozták ki, hogy e sértettségből mennyi a színjáték.

Nos, Daisy, aki a tavakban és folyókban pillanat alatt összetereli a vadkacsákat és az erdőben a sündisznókat, a pesti utcákon egy kiadósabb séta alkalmával észrevett egy gyanútlanul arrafelé kóborgó macskát. Elindult hát a nyomában. Gazdája, szegény, próbálta visszahívni: erre persze fittyet hányt Daisy. Pár másodperc múlva máris eltűnt a sarkon a macska után. Mindhiába kereste az egész család.

A Facebookon bukkantak rá. Daisy elől ugyanis a macska egy garázsba menekült, a kutya utána. Bár elég okos ahhoz, hogy bárhonnan hazataláljon, a garázs tulajdonosa – nem ismervén a samoyedet – pórázra fogta és kikötötte, nehogy elvesszen. Lefényképezte és föltette a netre, hátha észreveszi a gazdája. Észrevette, és Daisy hazakerült. Percig sem érzett lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy izgalmat okozott a családnak. Hiszen ő a főnök, azt tesz, amit akar.