Totó, a kalandor

A fényképről nagynak tűnt, de valójában kicsi – magyarázza Pálma. Nyolc évvel idősebb, mint Totó, aki menhelyről érkezett, meghatározhatatlan fajták keveréke, és származásából és hányattatott kölyökkorából adódóan fittyet hány a felső tízezer kötelező etikettjére.

Kérdezz! – néz rám Pálma.

Tudsz valami jópofa történetet?

Várj csak. Ja, igen. A várban, a Szent György téren meglátott két macskát, kirántotta a pórázt a kezemből, utánuk szaladt, és beleesett a kazamatába. Kijött az I. kerületi tűzoltóság, és kihúzták, kiderült, hogy hét-nyolc méter mélyre zuhant, de semmi baja nem történt. Két-három órán át tartott a mentés, és nem kellett érte fizetnünk. Jöttek a készenléti rendőrök a Sándor-palotától, hogy mi történt. Másnap ismét elszökött, egy óra múlva találtuk meg a Párizsi Kert szakácsának a konyháján. Még mire vagy kíváncsi?

A canicross versenyekre.

Imád futni, a versenyláz miatt folyamatosan ugat.

Futás közben?

Nem, a versenyek előtt. Mindig félek, mert indulásnál nagyot ránt. Az első versenyen még egy kilométert sem bírtam futni, de ő kettőt futott. Mikor elsők vagyunk, nem hajt, mert nincs előtte senki. Meg-megáll szaglászni. Be kell várni a mögöttünk futót, hogy megelőzzön, mert akkor vissza akarja előzni. Aztán még kérdezhetsz. Szeretek beszélni.

Mondj valamit a jelleméről.

Totó az első fiúkutyám. Kalandozó, jobban vágyik arra, hogy éljen. Szeret tombolni. Elkapja a plüss állataimat, és megeszi. A róka szemét is megette. Még megvan, de orratlan és szemetlen. Mama fog rá varrni egy gombot. Amikor elhoztuk, a kocsiban izgága volt, mintha berúgott volna, dilinyós. Kérdezz még!

Milyen volt a másik két kutyád?

Az első tacskó volt, a tesómé, de beleszerettem, és nekünk adta. Kedves kutya volt, mindig figyelt rám. A második palotapincsi–tacskó keverék. Első látásra beleszerettem. Elütötte az autó. Sok kutya közül választottam ki a menhelyen, de ez most nem fontos. Este öt percre lefeküdt, de aztán kiugrott a kerítésen, és elütötték. A szomszéd látta. A fejét ütötte meg. Nem tudtam, mit szóljak hozzá. Eltemettük a Mama gyerekkori kutyái mellé. Halottak napján gyertyát viszek és virágot. Most mit kérdezel?

Hirtelen nem is tudom.

De ha újságíró vagy, csak tudod!

Persze, hogy tudom. Még bőven lenne mit kérdezni Pálmától, csak hát ennyi fért a cikkbe.