BORBÉLYÜZLETEK A VIGALMI NEGYEDBEN

Valaha, dédapáink idejében szertartás volt naponta lemenni a borbélyhoz, hogy megborotválják a férfiembert. Az élet gyorsulásával szertartásokra nem maradt idő, a borotvagyárak egymásra licitálva reklámozták termékeiket, mint az adott pillanatban legsimább arcbőrt produkáló csodákat. Nemrégiben olyan pengét is reklámoztak, amelyet állítólag hét éven át dolgoztak ki a cég szakállas mérnökei-tudósai (ha egy ország csak fele ennyi idő alatt tervezné meg legújabb hosszú távú rakétáját, alulmaradna a fegyverkezési versenyben). A lényeg az, hogy dédapáink lépten-nyomon borbélyüzletekbe botlottak, mi meg már el sem tudjuk képzelni a fürdőszobatükörben borotválkozva, hogy ilyenek léteztek.

borbelyok-WEB_SIZE-001-HR

Azaz most ismét több borbélyüzlet mellett haladunk el, ha végigsétálunk a Király utcán. Egy valamikori borbélydinasztia sorra nyitja őket, és egyre népszerűbbé válnak. (A Király utca, amely kis üzleteivel versenyre kelt a plázákkal, egyébként is lassan visszanyeri régi hangulatát.) S ezzel együtt ezek a borbélyüzletek is egyre népszerűbbé válnak. Talán nem is az a fontos, hogy más borotváljon minket. Az internet okozta magányunkból kilépve mástól akarjuk hallani a legújabb híreket, pletykákat, társaságra vágyunk, és lassan kiderül, hogy ezt nem csak a zajos kocsmákban kaphatjuk meg. Belépünk a borbélyhoz, becsukjuk az ajtót, elhal az utca zaja, orrunkat megcsapja a férfias illatosítószerek szaga, s elég néhány hétig lejárnunk, máris ismerős társaságba kerülünk. Valószínűleg olyan korszakba menekülünk, ahol az embereknek több közük volt egymáshoz.