Advent idején Szentendre ékszerdobozzá alakul

Mikor Szentendrét említjük, csaknem mindenkinek bevillan a Kovács Margit Múzeum, és persze a Marcipánmúzeum. Vannak azonban a városkának rejtett kincsei, melyekről nagyrészt csak a helybéliek tudnak. Ezek a kincsek nemcsak kézzelfogható műemlékek, hanem történetek, múltbéli epizódok, kulturális és jótékonysági programok, s nem utolsósorban emberek. Köteteket töltenének meg, mely kötetek még szebbé tennék a városkáról kialakult képet.

Közhely, hogy Szentendre a festők városa. Épp ezért nem festőhöz, hanem keramikus művészhez látogattunk el. Neve Kósa Klára, hatalmas hírességek számára vásárolnak tőle ajándékot, mégpedig szerteszét a világba.  Ám a kliensek nevét, mint egy hivatástudó, jó ügyvéd vagy orvos, nem árulja el. Köti a keramikusművészi titoktartás. Műhelyében kiállított művei optimizmust és életszeretetet sugároznak, ám ezeket nem lehet megvásárolni. Kifaggatja a vevőt, kinek szeretne ajándékot venni: éveinek számáról, egyéniségéről, életéről, vallásáról (keresi a különböző vallások szimbólumai közötti összefüggéseket), majd elkészíti a neki megfelelő alkotást. Még soha nem tévedett.

Műterméből lefelé sétálva eljutunk a Dumtsa Jenő utcába. Ő volt a város első polgármestere, s alig egy sarokra lakóházától szinte édeni csokoládékülönlegességeket kóstolhatunk, amilyeneket sehol másutt nem találunk. Nem véletlen, hogy a hely neve Édeni Édességek Boltja. Az utca a mindenki számára ismert Fő tér felé visz tovább, minden egyes ház egy-egy ékszerdoboz, azonban kevesen tudják, mi rejtőzik alattuk.

Ami ugyanis nem látható a városban, az a föld alatt húzódó többszintes, tizenkét kilométer hosszú pincehálózat, melynek egymást keresztező folyosóiba ma már főként vendéglők pincéjén át lehet lejutni. Valaha jelentős borvidéknek számítottak a környező hegyek, olyan híres volt az itteni aszú, mint ma a tokaji. A tér természetesen piacnak nyújtott helyszínt, hiszen a hegyi illetve vízi utak itt futottak össze. Mára eltűntek az árusok, ám egy kicsi üzletbe feltétlenül be kell nézni, ha arra járunk: „Életérzés”, olvashatjuk a cégéren, azonban leginkább a régi Szentendre életének illatait, ízeit érezhetjük, mikor belépünk. Gyömbéres birsalmaszörpüket feltétlenül meg kell kóstolni. Közvetlenül a bolt bejárata mellett indul a templomdomb felé egy sikátor, melyben az ország egyik leghíresebb lángossütőjére bukkanunk.

Mielőtt azonban továbbállnánk, meg kell említenünk, hogy Advent idején ismét árusok népesítik majd be a kis háromszögletű térre vezető Dumtsa Jenő utcát. A vásár a Szentendrei Kulturális Központ jóvoltából a legkülönbözőbb – nagyrészt ingyenes – programokkal társul, melyek egészen az újév kezdetéig tartanak. Minden vasárnap a főtéren közös adventi gyertyagyújtás lesz, majd tűzzsonglőr, táncház, képző- és iparművészeti, valamint gasztronómiai kiállítás, színházi előadás, sport- és közegészségügyi programok, aztán komoly- és könnyűzenei koncertek követik. Láthatjuk-hallhatjuk többek között a Musica Beata Kórust, az Új Szentendrei Kamarazenekart, a Kalákát és a Csík zenekart, a Légy jó mindhalálig színpadi változatát. Ez a bő hónap jótékonysági rendezvényekben sem szűkölködik: a Mikulás futóversenytől kezdve (ahol tartós élelmiszer a nevezési díj) a hátrányos helyzetű gyerekek számára meghirdetett ajándékgyűjtésen át a krumpliebédig. Ekkor bárki befizetheti az aznapi ebédjére szánt összeget, melyből főtt krumplit kap vajjal és teával, a megmaradt pénzt pedig jótékony célra használják. Az adventi időszakban csodaszép díszkivilágításba borul az óváros, gyertyagyújtáskor pedig a Fő téri szerb templom fényfestése miatt is érdemes lesz odalátogatni. Saját fánkra pedig a Karácsony Múzeumból vihetünk díszeket.

A Tourinform szervezésében adventi sétákon lehet részt venni, melyek érintik a város legszebb és leghíresebb látnivalóit. (Bővebb információ és regisztráció a sétákra: www.iranyszentendre.hu ; tdm@szentendre.hu.)

A szilveszteri koncertekkel, utcabállal és a Full Moon újévi hangversenyével azonban nem ér véget a programsorozat. A szerb karácsonyt ugyanis egy héttel újév után tartják: addig természetesen nem szedik le a fát.

Bár bőven ihatunk forralt bort az események idején, szinte elönt a melegség, ha körbejárjuk a Retro Múzeumot. Az idősebb generáció a fiatalkorába lép vissza, a fiatalok pedig megismerhetik szüleik valamikori hétköznapjait, mikor még nem egyetlen telefonba volt összesűrítve óra, fényképezőgép, lemezjátszó és kamera. És óriási autópark a hatvanas-hetvenes évekből!

Térjünk azonban vissza lángossütőnkhöz. Bármily finom is a lángos, ne ragadjunk itt le. A sikátoron haladva feljutunk a Templomdombra, a Keresztelő Szent János templomhoz. Itt állt már Szent István idején, bár a történelem viharai során többször lerombolták és újjáépítették. Már csak a kilátásért is feltétlenül érdemes felkapaszkodni, a híres szentendrei háztetők látványa miatt.

Érdemes akár céltalanul is kószálni az eldugott utcákban és sikátorokban. A Templomdomtól néhány lépésnyire, egy eldugott zsákutca végéről olyan kilátás tárul elénk, amelyre soha nem bukkannánk, ha csak a városka nevezetes épületeire lennénk kíváncsiak. Aki hazafelé indulva ezt megpillantja, talán már nem is akar hazamenni.