Láthatatlan pórázon szorosan Athina nyomában

Hagyományosan városi kutyákat mutatunk be, Büszkével kivételt tettünk, annyira meghatott a gazdival, Papadimitriu Athinával kialakított szoros kapcsolata, hogy nem lehetett kihagyni sorozatunkból. A nyolcéves puli is jelen van a városban, mert szinte minden nap bekíséri a gazdit fellépésre, próbára, mindenhová.

Találkozásunkkor teljes extázisban van: több mint két órát várt a színésznőre a Spirit Színház öltözőjében. Mindössze egy ajtó választotta el a színpadtól, ám hangja sem volt, olyan fegyelmezetten hallgatta végig Athinát. A színésznő vallja, hogy egyike a legintelligensebb ebeknek a magyar terelőkutya, négyszáz szót képes megjegyezni, így aztán feltehető, hogy Büszke a kortárs és a klasszikus drámairodalomból komoly műveltségre tett szert életének eddigi nyolc évében.

„A falu szélén élünk, de mindenhova magammal viszem. Egy barátomtól kapta a lányom, én akkor még nem akartam kutyát, mert sokat dolgozom, nem szerettem volna kikötni otthon. Eleinte otthon hagytam és almoztam, mint a macskát, és hozzá is szokott Büszke. Körülbelül három hónapos lehetett, mikor indultamban úgy nézett rám, hogy szinte beszéltek a szemei: „Anya vigyél magaddal!”

Innentől elválaszthatatlan párok lettek Athinával.

Póráz nélkül szaladgál a gazdi mellett, nagy ritkán buszra is szállnak a gazdival, de Athina ott sem híve a megkötésnek. „Én vagyok a póráza – mondtam egy puccos helyen a biztonsági őröknek, akik mindenképp megkötve akartak beengedni a kutyával. Hiába erősködtem, nem engedhettek a szabályból, így aztán valahonnan szereztem egy cukorspárgát, a nyakára kötöttem, így nagyon jól mutattunk a kalapos partin a hippi Büszkével.

Vannak a kutyák, meg a puli – szokták mondani, a magas értelme miatt. Büszke nemcsak szavakra figyel, de a beéneklést is vállalja velem. Volt már kutyám, lovam is, macskám is van, de ilyen szoros viszony állattal, mint Büszkével, még nem volt az életemben.”

Lőrincz Edit