Mezsgye a valóság és az illúzió között

– Szeretem, amikor egy alkotásban a karakterek ennyire aprólékosan, részletekbe menően ki vannak dolgozva, ettől válik egy történet számomra átélhetővé és izgalmassá – mondta el lapunknak Tenki Réka a közel húsz év szünet után ismét nagyjátékfilmmel jelentkező Enyedi Ildikó Testről és lélekről című művéről. A színésznő alakítására felfigyelve az amerikai Variety magazin beválasztotta a tíz figyelemre méltó tehetséges európai filmest bemutató idei listájába.

A Testről és lélekről lényegében egy szerelmi történet, amelyben Ön játssza az összekötő szerepét…

Pontosabban egy pszichológust alakítok, akit felkeres a főszereplő férfi és nő, és az ülések alkalmával kiderül, hogy valami furcsa, megmagyarázhatatlan kapcsolat van közöttük. Eleinte azt hiszem, hogy a közösen kitervelt átverésüknek vagyok az áldozata, majd apránként kiderül, hogy mégsem, és innen indul el a történet.

Az előzetes alapján egy különleges, vegyes hangulatú műnek tűnik. Melyik filmhez hasonlítaná leginkább?

Ritmusában, monotonitásában és hangulatában elsőként Alejandro González Iňárritu Biutiful című filmje ugrik be, bár a Testről és lélekről közel sem olyan nyomasztó, és történetében is egészen más. Ami igazán tetszik benne, hogy a misztikus hangulat ellenére sem tudja a néző, mit lát pontosan; egyszerre földhözragadt és természetfeletti, végig pengeélen táncol a valóságosság mezsgyéjén, nehéz eldönteni, hogy igaz, vagy illúzió-e az egész. Enyedi Ildikó humora pedig még különlegesebbé teszi: nagyszerűen ragadja meg a hétköznapi momentumokat, a viselkedésbeli merevségeket és egyéb apróságokat, amelyek jellemeznek egy-egy embert. Szeretem, amikor egy filmben a karakterek ennyire aprólékosan, részletekbe menően ki vannak dolgozva, ettől válik egy történet számomra átélhetővé és izgalmassá.

Az Ön számára melyik a film legfontosabb aspektusa?

Ahogyan az emberi kapcsolatokról és az odafigyelésről beszél: mennyire derül ki vagy értelmeződik teljesen félre egy-egy mondatból, hogy mit gondol a másik, vagy mennyire mást feltételezünk sokszor valakiről, mielőtt beszélnénk vele, illetve előfordul az is, hogy valaki még meg sem szólalt, de már mindent értünk; érezzük, miként működhet emberileg – sokszor távolról figyelünk valakit, történeteket találunk ki, egész mozikat vetítünk magunknak arról, milyen is lehet az illető. Néha igaznak bizonyul a feltételezésünk, máskor kiderül, csupán előítéletek alapján gondolkoztunk, és csak részletekben volt igazunk.

És szakmailag mit tanult a forgatás során?

Elsősorban azt, hogy mennyit számít egy rendező személyisége: a legtöbb színésznek szerencsés esetben is évente egy filmet van lehetősége forgatni, az első néhány nap pedig általában azzal telik, hogy meg kell szokni a díszletet, a stábot és mivel kevés forgatási nap áll rendelkezésre, jobb minél hamarabb túllendülni mindezeken. Ebben jelent hatalmas segítséget, ha egy rendező képes vezetni, Enyedi Ildikó pedig olyan nyugodtan, higgadtan és motiválóan képes instruálni, hogy nem görcsölünk be általa, hanem saját motivációból, stresszmentesen próbálunk megfelelni, és a legjobbat nyújtani. Sok rendező nem is fordít figyelmet ilyesmire, pedig hiába van egy kép a fejemben a saját játékomról, teljesen mást lát a kamera. Ildikó azonban végigvezet, folyamatosan tanít, megmondja, mikor csukjam be a szemem, és melyik jelenetnél ügyeljek arra, hogy még csak ne is pislogjak – ez a sok apró instrukció pedig hatalmas segítséget jelent.

tenki_reka-02-HR

fotó: Hegedűs Róbert

Az alakítására felfigyelve az amerikai Variety magazin beválasztotta Önt a tíz figyelemre méltó tehetséges európai filmest bemutató idei listájába. Meglepte az elismerés?

Egyáltalán nem számítottam rá, teljesen meglepett, amikor a barátnőm felhívott, hogy beválasztottak. A közelmúltban adtam egy interjút a magazinnak a Testről és lélekről és a Budapest Noir kapcsán – utóbbi rendezője, Gárdos Éva Amerikában él, és már elkezdte a film promócióját –, de a beszélgetés alatt egy pillanatra nem merült fel ez a díj. Nem is tudom, a későbbiekben milyen jelentősége lesz ennek, a Berlinálén tartanak majd egy fogadást ezzel kapcsolatban a kiválasztottaknak, illetve természetesen végigsétálunk a vörösszőnyegen, képviseljük a versenyprogramba bekerült filmet, de mivel az egész díj csupán néhány éve létezik, így nem igazán lehet még felmérni, hogy milyen lehetőségeket kínál majd.

Szívesen gondolkozna nemzetközi karrierben is, ha ilyen ajtókat nyitna meg a díj?  

Azt gondolom, hogy ha megtalálják az embert külföldi ajánlatok, akkor muszáj megpróbálnunk, és feszegetni a határainkat. Ugyanakkor nehéz úgy boldogulni, ha nem angol az anyanyelvünk, hiszen akármilyen jól sajátítjuk el, mindig kilógunk a sorból az akcentusunkkal. Ezért nem is lovalom bele magam nagy álmokban, ha jön egy lehetőség, akkor viszont mindent megteszek, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.