Nagy Dániel Viktor: „Az álarcok levétele nekem is folyamatos feladat”

Féktelen örömszínész benyomását kelti. Valósággal lubickol a komikus szerepkörben, emellett hangsúlyosabb szerepek is megtalálják. Leszámolás velem címmel monodrámára készül az Orlai Produkcióban. Áprilisban filmfőszerepben is bemutatkozik, a Brazilokban, a Mozsár Műhelyben pedig a 100 szóban a Város estjével debütál. A Junior Príma-díjas Nagy Dániel Viktor a sokszínűség, a sokféleség híve.

  • Humoros alakításokról lettél ismert a Római vakációban, az Őrült nők ketrecében, a Tajtékos napokban, és az Egy fenékkel két lovatban. Ezt a szerepkört érzed igazán testhez állónak?
  • A személyiségemnek van egy extrovertált oldala, amit szeretek belevinni a szerepeimbe, és ez sokszor komikus formát ölt. Nem félek attól, hogy beleragadok egy szerepkörbe. Az viszont igaz, hogy fajsúlyos dolgokkal eddig kevesebbet foglalkoztam. Most éppen egy monodrámára készülök. A téma és a forma is olyan, hogy muszáj a mélységekbe menni.
  • A Jurányiban mutatjátok be Rába Roland rendezésében a családja ellen lázadó, homoszexualitására ébredő fiú történetét.
  • A Leszámolás velem szerzője egy elmaradott, francia faluban nőtt fel melegként. Munkásosztálybeli családja és a környezete nem tűri a másságot, a gyengeséget. Ebben a durva közegben az ivászat, a verekedés és a foci jelenti a férfiasságot, amivel ő sosem tudott azonosulni. Kivetette magából a közösség, ezért elmenekült otthonról. Egyetemet végzett egy nagyvárosban, ahol egyáltalán nem lógott ki a finom, polgári fiatalok közül. Ezt az önéletrajzi könyvet dühből írta meg, hogy lázadjon az elnyomó közeg ellen, ahonnan jött, és beszélhessen az erőszakról, ami hol a tettlegességet, hol a mindennapos, verbális kényszerítést jelenti. Olyan társadalmi rétegbe enged betekintést, amilyet mi elképzelni is nehezen tudunk. Csak hogy a saját gyerekét a WC-n lehúzó anyját említsem példaként, egy véletlen elvetélés után. A darabban az érdekel, hogy mi mikor vagyunk hajlandóak levenni magunkról az álarcokat, amiket viselünk, és megmutatni magunkat. Ez manapság tabu. Az álarcok levétele számomra is folyamatos feladat, megmutatni a maga egyszerűségében azt, amilyen vagyok.
  • Nem tartasz attól, hogy egészséges, jó külsejű fiatalemberként nehezebb elhinni rólad a kínlódásokat, a lelki gyötrődést?
  • Pont az a szép feladat, hogy megtaláljam magamban ezt a fiút. A szenvedést, a másságot, amit soha nem mersz megmutatni senkinek. Az életének sok szereplőjét is megidézi, az anyját, az apját, a testvérét, a nagyanyját, és ezek mind kínálnak szereplehetőségeket.
  • Első közönségsikeredet a Római vakációban arattad. Azóta szinte zsinórban játszol a Belvárosi Színházban. Orlai Tibor afféle mentorod, aki egyengeti az utadat?
  • Bizonyos értelemben mindig a tenyerén hordozott a sors, jó helyekre, jó emberekhez vitt. A bölcsődétől kezdve mindig volt egy ember, aki nagyon figyelt rám. Világéletemben jó tanuló voltam, a magaviseletem viszont botrányos volt. Állandóan fel akartam hívni magamra a figyelmet, a középpontban lenni. A szabadúszásban is fontos, hogy legyen valaki, akiben bízhatsz, akire számíthatsz, aki segít megtalálni a helyed. Nemcsak szakmailag, de emberileg is ilyen Orlai Tibor. Nyugodtan nevezhetem őt a mentoromnak, hiszen folyamatosan figyeli, hol tartok, építkezik velem, és egyre nagyobb feladatokat bíz rám. Mindemellett kiemelhetem még Fehér Balázs Benő rendezőt, akivel először a Tajtékos napokon dolgoztunk, most pedig, 3 évvel később A furában rendezett. Vagy éppúgy említhetem Gáspár Annát, akivel most a 100 szóban a Város projekten dolgozunk együtt.
  • A Tavaszi Fesztivál tavalyi programján szereplő 100 szóban Budapest projekt előadás változatáról van szó?
  • Nem. Az évente meghirdetett 100 szóban Budapest történetíró pályázatra beérkezett, rövid (maximum százszavas) történetekből, immár harmadik éve adunk elő Szilágyi Csengével egy általunk szerkesztett, amolyan stand-upszerű műsort a Tavaszi Fesztiválon. Ezek legjobbjaiból szerettem volna egy utaztatható előadást készíteni, hogy sokakhoz eljuthasson. A Mozsár Műhely pályázatán nyertünk az ötletünkkel, Gáspár Anna pedig vállalta a produkció menedzselését.
  • A Vígszínházba szerződhettél volna friss diplomásként. Mi riasztott vissza?
  • Az egyetem utolsó évében a Vígszínházban voltam gyakorlaton, Eszenyi Enikő a továbbiakban is számított rám. Nehezen hoztam meg a döntést. Úgy éreztem, hogy nem az lesz az én közegem, nem tudtam volna teljes mértékben kiteljesedni. Valójában azt a sokféleséget szerettem volna, amit most csinálok. Általában nem kívánok nagyobbat ugrani, mint amit a szakmai és lelki fejlődésem indokol. Ezért volt az akkor nehéz döntés.
  • Máté Gábor azt mondta neked a Színművészetin, hogy 30 körül leszel alanyi fogalmazású színész. Egyetértesz vele?
  • Azt hiszem, nagyon jól lőtte be ezt az időt, tudta, hogy bizonyos szempontból később érek. Most viszont nagyon élvezem az újfajta feladatokat. A monodráma is egyike ezeknek.
fotó: Hegedűs Róbert

fotó: Hegedűs Róbert

  • Szakmailag milyen hozama van annak, hogy beválasztottak az MKB Bank Kiválóságok Klubja mentorprogramjába?
  • Egy évig részt vettem a klub rendezvényein, különböző oktatásaink voltak, és nagyszerű emberekkel talalkoztam. Itt ismerkedtem meg például Hrutka Robival, akivel azóta több platformon is fellépünk, illetve ő szerzi a zenéjét annak a kétszereplős előadásnak, melyet április 5-én mutatunk be a bank támogatásával. Grecsó Krisztián írja a darabot, és Lukáts Andor fogja rendezni. Ők mindannyian a Kiválóságok Klubjának tagjai. Mészáros Blankával két problémás embert alakítunk majd benne, akiket egy autóstop hoz össze. Elsőre nagyon nem szimpatizálnak, aztán rájönnek, hogy dolguk van egymással, és innentől szépen kibogozzák egymás lelki gubancait.
  • A filmezés is megtalált, életed első nagyjátékfilm főszerepét hozod a Brazilokban, egy roma focistát.
  • A Brazilok vígjátéki formában foglalkozik nagyon fontos problémákkal. Az abszurditásig fokozva nevettet az emberi szerencsétlenségen, a romák és nem romák konfliktusaiból adódó helyzeteken. Egy ösztöneitől vezérelt, fiatal srácot játszom, aki rosszul jött ki egy verekedésből, és egy évet börtönben töltött. Elszerette a helyi kemény csávó csaját, és a kiszabadulása után bosszút akar állni. Ő a roma focicsapat csapatkapitánya, és mikor rájön, hogy az elismerés kivívásával sokkal jobban visszavághat ellenfelének, mint erőszakkal, benevezi csapatát a falubajnokságra. Ekkor aztán elszabadulnak az indulatok. Nagyon szerettem csinálni, kíváncsian várom, milyen lesz a film fogadtatása.
  • A színészet mellett a zenének is kitüntetett helye van az életedben. Zenés osztályban végeztél, egy időben pop-rock bandában is énekeltél.
  • Még Új Színház stúdiós koromban izzadt, félmeztelen testtel, vaskorlátokon himbálódzva énekeltem a koncerteken. Aztán amikor felvettek az egyetemre, fel kellett hagynom a koncertezéssel, mert nem lehetett az iskolai elfoglaltságaimmal összeegyeztetni. A zenélés számomra maga az önkifejezés. A zenés pálya viszont önmagában nem elégített volna ki. Elmaradt volna az önismeret gyakorlása, amit a színészet magával hozott.
  • Hrutka Róbert dalokat írt neked. Terveztek további együttműködést?
  • Robival van egy Pilinszky-estünk, amiben megzenésített Pilinszky-versek és Bereményi Géza dalszövegei csendülnek fel. Ezenkívül nyárra szeretnénk összeállítani egy vadabb és egyben lazább hangzású műsort, ami leginkább talán az alternatív pop műfaját erősíti majd. Ezek új, saját dalok lesznek, és ha minden jól megy, lemez lesz belőle.
  • Tíz-húsz év múlva hol látod magad a pályán?
  • Több ezer ember előtt énekelek egy saját dalt valamelyik arénában. Ha ez megtörténik, megvalósul a gyerekkori álmom. Egyébként meg a kiteljesedés a fontos, mindegy, hogy hol.

Szentgyörgyi Rita