Törőcsik Franciska: „Most inkább filmezni szeretnék”

Nemzedéke egyik legtehetségesebb színésznőjét korán megtalálta a színészet. Az orvoscsaládból származó Franciska Földessy Margit színiiskolája után zenés szakon szerzett diplomát a Színművészetin. A Couch Surf, a Swing, a Veszettek című filmek után Mészáros Mártától kapta első drámai főszerepét. Az Aurora Borealis – Északi Fényben a kalandos sorsú Máriát formálja meg, aki az ötvenes években menekülni kényszerül a hazájából.

– Mitől jelentett sokat számodra a történet, a forgatás Mészáros Mártával?

– Nagyon ihletett közös munka volt, kezdve attól, hogy nagyon erősnek találtam Pataki Éva és Jancsó Zoltán forgatókönyvét. Márta olyan rendező, aki megadja a lehetőséget, hogy a saját világomat, képzeletemet az általa kijelölt úton bejárhassam. Piotr Sobociński operatőrrel is egymásra éreztünk, támogatott, terelgetett. Vágytam egy nagy színészi megmérettetésre, és ez a film ilyen.

– Fizikailag vagy lelkileg volt nehezebb egy ilyen kemény női sorsot megeleveníteni az ötvenes évekből?

– Maga a történet nagyon szövevényes, szinte krimiszerű. Sok megpróbáltatást kellett eljátszanom, a megerőszakoltság borzalmától kezdve a szülésig. Kihívás volt úgy felépíteni a szerepet, hogy ne legyen egysíkú, megtaláljam ennek a nőnek az igazságát. Mártával sokat beszélgettünk, próbáltunk, megnéztem a filmjeit, hozzáolvastam irodalmat.

– A sötét titkok, az elhallgatott bűnök, hogy milyen traumákat, sérelmeket hordozunk a felmenőinktől, családilag is érint?

– Az én családomban is sok hihetetlen történet van, szerelmek, elszakadások, kettétört karrierek. Az orvos nagyapám és az építészmérnök dédapám nagy formátumú emberek voltak. A tehetségükhöz képest nem kapták meg azt, amit egy békés társadalomban megkaphattak volna. Nagyapám a róla elnevezett Veres-tű feltalálója, amit a mai napig használnak a belgyógyászatban. Ha jól tudom, egy kiló kávét kapott a találmányáért. Dédapám építészmérnök volt, New Yorkban felhőkarcolókat, Miamiban nyaralókat tervezett, ma is állnak épületei, de a honvágy hazaszólította.

– Törőcsik Mari fiatalkori mását alakítod az Aurora Borealisban. A Swing című filmben partnerek is voltatok. Miben tartod őt követendő példának?

– Az a fajta életpálya, amit ő befutott, ma már elképzelhetetlen. A hihetetlen tehetségén kívül a szakmai közeg is biztosította, hogy egyedülálló színésznővé váljon. Emellett egy nagyon kivételes, magával ragadó személyiség. A mai napig ott van benne a tűz, a szenvedély, a szeretet. Úgy érzem, nekem is afelé kell törekednem, hogy elfogadó legyek, adománynak tekintsem a hivatásomat, és ne mindig azzal foglalkozzam, hogy elrontottam valamit, nem kellek valamilyen szerepre.

– Az idei évadtól szabadúszó lettél, elszerződtél Székesfehérvárról. Mi hozta a változást?

– A színészi pályának köszönhetően olyan utakat járhattam be, amitől most valahol tartok. Azt éreztem, hogy másik irányban kell elindulnom, ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam a székesfehérvári társulatnál. Jelenleg egy nagyon érdekes összművészeti produkcióban szerepelek. Vajdai Vilmos rendező tizenöt éve készített egy rádiójáték-sorozatot az Utas és holdvilágból. Az előadásban játszó színészek a hangfelvételre tátognak, szóval ez tulajdonképpen playback színház, ha van ilyen műfaj. Ez adja az előadás humorát, és rengeteg színészi megoldást rejt magában.

– A Budapest Noirban pici, ám annál jelentősebb szerepet alakítasz. Milyen érzés volt bepillantani a harmincas évek Budapestjének füstös világába?

– Zavart, sötét, egyben fényűző, csillogó világnak képzelem, ahol a bűnözés virágzik, érződik a vihar előtti csend. Nekem kis szerepem van a filmben, pár mondatos jelenet, egy-egy flashback. Fanny bonyolítja a krimiszálat, utána nyomoz a bűnügyi újságíró, Gordon Zsigmond. Gyönyörű a Budapest Noir látványa, a jelmezek, minden esély megvan rá, hogy nagyon jó film legyen.

– Egy hollywoodi horrorfilmben, a Vaksötétben is szerepeltél. A filmezés, netán a külföldi karrier felé szeretnél nyitni?

– Videocasting alapján választottak ki a néma szerepre. Ha meg kellett volna szólalnom, nem játszhattam volna el egy amerikai lányt. Az angolomat még fejleszteni kell, habár kevésen múlott, hogy nem Amerikában nőttem fel. Féléves koromban a szüleim kimentek szerencsét próbálni, de két év után hazajöttek. Manapság olyan világban élünk, amikor bárkivel, bármikor, bármi megtörténhet. Erre fényes bizonyítékok akár az Oscar-díjas filmjeink. Ha választani kell, most inkább filmezni szeretnék.

Szentgyörgyi Rita