Szalay Bence: „Nem a vagány bankrablásról szól”

A magyar bűnügyi bulvár ikonikus alakjának életútját mutatja be Antal Nimród Viszkis című filmje. A 30 rablást elkövetett, 17 év börtönbüntetésre ítélt, jó magaviselete miatt 2012-ben szabadult Ambrus Attilát 22 évesen formálta meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója.

– Állítólag az esélytelenek nyugalmával mentél a Viszkis castingjára. Mivel győzted meg Antal Nimródot, hogy te vagy a legalkalmasabb a legendás bankrabló szerepére?

– Szimpatikus voltam Nimródnak, de az első beszélgetésünk alkalmával még nem volt biztos abban, hogy képes vagyok megoldani a feladatot. Aztán jött a casting, ahol a jeleneteim láttán nagyon boldognak tűnt. Furcsálltam is, hogy amint lement egy jelenet, biztatott, meg pacsikat adott. Osztályvezető tanárom, Zsótér Sándor elárulta, hogy vele már a casting napján közölte Nimród, hogy én kapom meg a szerepet. Azt hiszem, a játékom győzte meg, illetve az, hogy a tekintetem nem egy szimpla huszonéves pesti srácé, hanem mélyebb. A keménységem is megtetszett neki, holott az életben egyáltalán nem vagyok kemény.

– A generációd számára a távoli múlt ködébe vesző történet a Viszkisé. Vagy mégsem?

– Hatéves lehettem, amikor a tévében mutatták a letartóztatását. A viszkis rabló hallatán sokáig azt gondoltam, hogy viszkit rabolt, nem értettem, hogy miért kap ezért börtönbüntetést. Aztán elmagyarázták a szüleim.

– A forgatáson személyesen is megismerted Ambrus Attilát. Milyen benyomásod alakult ki róla?

– Nimród még a forgatás előtt bemutatott minket egymásnak. Egy étteremben beszélgettünk, sok mindent megtudtam róla. Meglepő volt számomra, hogy semmi nyomát nem láttam annak, hogy több mint tíz évet börtönben ült, nem tört meg, pörög az elméje, rendben van az életével. Rendszerető ember, nagyon precíz, ebben hasonlítunk egymásra. A bankrablásokat is percről percre, precízen megszervezte, onnantól kezdve, hogy melyik biztonsági őr volt szolgálatban, mennyi időt töltött a mosdón, odáig, hogy hány másodperc után vált zöldről pirosra a forgalmi lámpa. A társa, akit Klem Viktor alakít a filmben, a tökéletes ellentéte volt, előbb lőtt, aztán kérdezett.

Fotó: Hegedűs Róbert

– Milyen fizikai felkészülést igényeltek az akciójelenetek?

– Konditerembe meg hokiedzésekre jártam, hiszen Ambrus jégkorongkapus volt, meg kellett tanulnom a mozdulatait. Nekem is van némi sportoló múltam, régebben kardoztam, kosaraztam, de aztán egy gyerekkori csípőízületi gyulladás kiújulása miatt kénytelen voltam felhagyni mind a vívással, mind a kosarazással.

– Mi volt a leghúzósabb vagy leginkább megterhelő akciómutatványod a forgatáson?

– A Gyorskocsi utcai fogdából való szökés volt a legizgalmasabb akciójelenetem. Ambrus a börtön legtetejéről, egy ablakból mászott le kötélen, véresre vágta a kezét a kábel, a földre zuhant, eltörött a lába, úgy szökött el. Egy snittben vettük fel a jelenetet, méghozzá sokszor, vagy tíz percig lógtam fent, folyamatosan engedtek le, öt métert kellett zuhannom, a végén szerencsésen elkaptak. Színészileg a legnehezebbnek a kihallgatási jelenetek bizonyultak. Ott már minden megtörtént Ambrussal, elkapták, a sitten ült. A nyomozót alakító Schneider Zoltán folyamatosan beszélt hozzám, én meg csak néztem magam elé, nem mozoghattam, nem beszélhettem. Eleinte zavarban voltam, nem találtam színészi eszközöket Ambrus szűkszavúságához. Aztán hirtelen ráéreztem, és onnantól kezdve ment a dolog.

– A Viszkis lelki motivációival is foglalkozik a film?

– A Viszkis akciófilm, de nem a vagány bankrablásokról szól, mint az Ocean-trilógia. Ambrusban folyamatos félelem munkál. Mindenhonnan menekül, a gyerekkora, a szegénység elől, Romániából, a rendőrök, a szerelme elől. Soha nem biztos magában, nem felszabadult. Ezt a hajszoltságot, rohanást kellett visszaadni.

– Mi volt számodra megnyerő Antal Nimród rendezői módszerében?

– Nimród mindenkihez mérhetetlenül türelmes, ugyanannyi energiát fordít a stábtagokkal való bánásmódra, mint a film elkészítésére. Nem beszéli túl a dolgokat, sokszor csak egyvalamit mond, sőt olyan is volt, hogy ki se kellett mondania, amit akar, annyira értettük egymást. Tizenhárom évesen láttam a Kontrollt, nem hittem el, hogy magyar film a képi világa, a zenéje, a megoldásai miatt. Fantasztikus érzés, hogy a példaképeimmel dolgozhattam, Nimród mellett a film zenéjét szerző Yonderboi-jal, aki az egyik kedvenc zenészem. És olyan színészekkel, akikre felnézek a színházban, meg az egyetemi osztályfőnökömmel, Zsótér Sándorral.

– Másodéves színművészetisként rögtön a mély vízbe kerültél. Számolsz azzal, hogy ha bejön a Viszkis, sztárolni fognak?

– Érdekes párhuzamnak tartom, hogy Oszter Sándor, aki szerepel a filmben, szintén másodéves és szintén 22 éves volt a Rózsa Sándor idején. Újszerű hozzáállás Nimród részéről, hogy már a Kontrollt is ismeretlen kezdőkkel csinálta, Csányi Sándor vagy Balla Eszter pályája onnantól ívelt felfelé.

Szentgyörgyi Rita