Vidnyánszky Attila: „Sokféle színházi nyelv megszólalása”

Másodszor is megpályázza a Nemzeti Színház vezetését a teátrumot a nemzetközi együttműködések, a vendégjátékok jegyében öt éve igazgató rendező. A nemrég a legnagyobb orosz művészeti kitüntetéssel, a Puskin-éremmel kitüntetett Vidnyánszky Attilával az eddig elért eredményekről és a további tervekről beszélgettünk.

Mit sikerült megvalósítani a 2013-ban megfogalmazott célkitűzésekből?

– Álszerénység nélkül szólva, sikerült megvalósítanunk, hogy olyan rendszer szerint működjön a színház, amire se Magyarországon, se külföldön nincs példa. A Nemzetiben egyszerre van jelen egy nagy repertoár, évi tíz-tizenkét, művészi ambíciókkal kivitelezett premierrel, valamint egy befogadó intézmény. Tavaly több mint száz produkció érkezett hozzánk vendégjátékként Budapestről, vidékről és a határon túlról. Ez már önmagában véve különlegesség. Több mint hetven előadással vendégszerepeltünk vidéken és a külhoni területeken. Felállítottunk egy fesztiválirodát, az ország legjelentősebb színházi fesztiváljának, a MITEM-nek a megszervezésére. Igazán büszkék lehetünk rá, hogy a MITEM-et sikerült feltenni az európai színházi fesztiválok térképére. A Nemzeti Színház oktatási intézmény is lett, együttműködésben a Kaposvári Egyetemmel. Harmadéves diákjaink folyamatosan részt vesznek az előadásokban, itt zajlanak az óráik is. Ennek a sehol másutt nem létező rendszernek a felállítása jelentette az elmúlt öt év legnagyobb feladatát.

 A társulatépítés, a fiatalítás, a színház arculatának szempontjából milyen irányba tart most a Nemzeti?

– Az úton levés jellemez minket. Úgy vélem, hogy az elmúlt egy-két évadban születtek olyan produkciók, amelyek már túlmutatnak az egyszerű repertoár színházon. A saját rendezéseimből azt érzékelem, hogy félszavakból értjük egymást. A Csíksomlyói passió, de főleg a Bánk bán minőségi munkák. A 2002-es nagyszínpadi változat után a Bánk bánt a stúdiószínpadon rendeztem újra, hangsúlyokban, látványban teljesen más előadásban. A társulat olyan, mint egy élő organizmus, folyamatosan ápolni kell. Idén hat, frissen végzett fiatal színész szerződött hozzánk a kaposvári egyetemi osztályomból, tavasszal másik osztályból is jönnek. Szeretek azzal a hasonlattal élni, hogy a színészek egy-egy hangszer, és a rendezőnek meg kell tanulnia egy zenekart megszólaltatni általuk. Ezért is hívunk vissza többször rendezőket, mert leginkább akkor tudnak jól dolgozni, ha ismerik a társulatot, és tudják, mit lehet kihozni a színészekből.

 Miben van hiányérzete, amin a második igazgatói ciklusban szeretne változtatni?

– Hiányérzetem van a kortárs magyar színdarabok terén. Folyamatosan dolgozunk mai drámaírókkal, hetente két-három darabot kapok, de még nem akadtam rá igazán alkalmasra. A mozgókép jelenléte terén is hiányt érzek. A debreceni igazgatói éveim alatt sikerült két előadást, a Liberté ’56-ot és A szarvassá változott fiút is filmre vinni. És igazgatóként nagyon örülnék annak, ha az én nevemhez fűződne a Nemzeti murvaköves parkolója helyén egy mélygarázs kialakítása, már elkészült a terv, remélhetően megkapjuk rá a pénzt. A tizenöt éves színpadtechnika szintén felújításra szorul.

 A Nemzeti alaprepertoárjából még hiányzik Az ember tragédiája. Mikorra tervezi a bemutatását?

– Korábban többször is megrendeztem, Beregszászon háromszor, majd a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A Nemzeti Színházban 2018 őszére tervezem.

Fotó: Hegedűs Róbert

 A legendás debreceni Úri muri rendezését felújítja az eredeti szereposztásban. Mennyiben lesz nosztalgikus vagy éppen kikacsintós előadás?

– Sok hangsúly máshová tevődik, de a szöveg egy milliméternyit sem veszített az igazságából. Móricznál többet senki nem tud férfiról, nőről, a magyar férfiúi vágyódásról. Évek óta készülök egy Úri muri filmre, egy négyrészes televíziós és egy mozifilm változatra. A két főszereplő, Cserhalmi György betegsége és Trill Zsolt motorbalesete miatt ez egyelőre meghiúsult. Cserhalmit kicsit ez az előadás hozza vissza a szakmába. Minden próbát ajándékként élek meg vele, elképesztő jelenléttel, intenzitással próbál.

 Színészközpontúnak tűnik a Nemzeti idei évada többek között olyan bemutatókkal, mint Az ügynök halála, a Házasság Palermóban, a Szent szörnyetegek vagy a Cseresznyéskert. Mennyire lett népszerű a közönség körében a színház?

– Negyven előadásunk fut, ha egyetlen bemutatót se tartanánk jövőre, akkor is kész az évad. 95 százalékos a Nemzeti előadásainak a nézettsége. Ráadásul négy előadást, a Tóth Ilonkát, A fehér felhőt, a János vitézt és a Csongor és Tündét ingyen játsszuk a diákoknak. Több mint húszezer előjegyzésünk van ezekre az előadásokra. Mindegyik előadás után ünneplés van, akik megnézik, nem úgy távoznak, hogy többé be nem tennék a lábukat színházba.

 Milyen izgalmas produkciókat emelne ki az V. MITEM programjából?

– Néhány éve olvastam a nagy szentpétervári rendező és fesztiváligazgató, Dogyin eszmefuttatását arról, hogy lehetetlen csupa remekművet összegyűjteni minden évben, viszont a fesztiváloddal megmutathatod az adott évadod irányát. A MITEM is erre törekszik, sokféle színházi nyelv bemutatására. Lesz többek között holland mozgásszínház, ukrán utcaszínház, Moszkvából a Tuminas rendezte Oidipusz király, a Berliner Ensemble A kaukázusi krétaköre Thalheimer rendezésében, a Piccolo Teatro gyönyörű Pinokkió előadása. Nekrosius az Ivanovval jön Zágrábból, a Szlovén Nemzeti Színház a számos fesztiválon végigsöprő Iliásszal, láthatjuk a Svejket Szentpétervárról, meg két remek észt előadást. És lesz egy egészen különleges része a fesztiválnak: négy arab előadás. Nagyon aktuális kérdésre, a menekültválságra reflektál a Szíriából Németországba menekült csapat előadása, a Ruhr-vidéki Nemzeti Színház előadása pedig a németeknek a menekültekkel szembeni félelmeiről szól.

Szentgyörgyi Rita