Szindbád világa új köntösben

Köszönjön vissza valami a békebeli szindbádi hangulatból, mind ízekben, mind hangulatban, mégis alkalmazkodjon a korunkhoz – efféle tervek mentén született mintegy kilenc éve a budai várnegyed Magyar Vendéglője szemben a Pierrot étteremmel.

Az első kerületi Fortuna utca végén előttünk a ködbe vesző Mátyás templom tornya, alattunk kőhajításnyira a Bécsi kapu, balról, enyhe télidőben is teraszos ülőhelyekkel, meleg, nem hivalkodó otthonos fényekkel hívogat a 21 Magyar Vendéglő (vagy ahogy a közbeszédben ismerik: a huszonegy), jobbra a legendás Pierrot. Vasárnap délután van, pihenőnap, az előbbit választjuk, amúgy is vágyunk már az eredeti hazai ízekre a fővárosi nemzetközi ízdömpingben, no meg a családias nyugalomra, ami már az utcafrontról sugárzik a vendéglőből.

A kis előtérben klasszikus állófogason a vendégek kabátja, meleg spot fények színezik a kinti szürkeséget, lágy zene – jöttünkkor éppen Tom Waits muzsikája – teszi vonzóbbá a barátságos fogadtatást.

Nincs itt archív fekete-fehér fotósorozat blondel keretben, mert nem a békebeli bútorzatkultusz sokadik ismétlését képzelték el ide, inkább annak nyugalmát és ízeit mai köntösben visszaadni. Tetszetős a homokkő burkolat mellettünk, a szemközti oldalfalon pedig a mélybarna fabelső. A hagyományos magyar ízeket leheletnyi módosítással tálalják. (Persze azért az a’la carte kínál nem éppen hazai specialitást is, ezek közé tartozik a mézes gyömbéres rák.)

Az étlap a manapság megszokott rövidséggel, egy-egy oldalra mintegy tucatnyi ételre szorítkozik, felette a táblás ajánlatok címszó alatt a három-négy hetente változó szezonális ízek sorakoznak. Nem is olyan régen a malacságok voltak soron, az újévi magyar hagyományok szerint.

Levesek közül a klasszikusok legjobbjai: az újházi tyúkhúsleves, vagy a turisták kedvence, a gulyás és a bajai halászlé az elmaradhatatlan választék. Az újházit választjuk, isteni fürjtojással, cukorborsóval készítik az eredeti recepthez hűen, házi csigatésztával. A fazéknyi adag kettőnknek is elég lenne, de nem tudunk betelni a gyöngyöző leves harmonikus ízével. Előételként hortobágyi palacsintát kérünk, amit helyi specialitásként papírvékony roppanós tésztába öltöztetnek, az eredmény kiváló, könnyű kulináris élmény. Főételnek a báránybordát rendeljük, gyöngyhagymával, serpenyős burgonyával.

Borválasztékban a kistermelői borokhoz ragaszkodik a ház, nincs tehát kiemelt régió, a hazai borászatok kínálatából válogatnak.

A turisták kedvencei közé tartozik még a csirkepaprikás, melyről szuperlatívuszokban beszélnek, akárcsak a ház felejthetetlen zserbójáról.

A fogadtatás és a vendéglátók kedvessége keretbe zárja az élményt, az igen enyhe, de mégis téli időben is kihozzák a vendég után a kávét vagy a hamutálcát a teraszra. Merthogy az utcai szekció most is él néhány asztallal, nyáron pedig ötven fősre duzzad.

Jól gondolták az üzlet kiötlői, hogy nemcsak az ide látogató turistáknak, de nekünk is jólesik az autentikus magyar konyha, de amit még inkább igénylünk: egy emberléptékű egykor volt világ harmóniája.