A PEST-BUDA MEGÉR EGY ESTET

A Pest-Buda Bistro & Hotel logójában léghajót látunk, ami eszünkbe juttathatja André-Jaques Garnerin 1795-ös ejtőernyős szökési kísérletét a Budai Várból, majd diadalmas visszatérését a Városerdőbe, a mai Városligetbe, ahol sikeres ejtőernyős ugrást hajtott végre…. Tehát a Várnegyednek van köze a léghajókhoz, ahogy van köze a Pest-Buda étteremhez is, ami valójában egy családias kisvendéglő, bárki bejöhet, aki kiváló alapanyagokból készített marhapörköltre vagy minőségi rántott húsra vágyik.

Szóval, dobjuk le képzeletbeli léghajónkból az élet nehéz homokzsákjait, és együnk egy finomat a Pest-Budában, ahol ugyanolyan szívesen fogadják a helyieket, mint a turistákat. Mert valljuk be, mit érnek azok a helyek, amelyeket nem látogatnak az őslakosok, amelyek nem részei a pezsgő lokális életnek? Azok inkább csak díszletek, de a Fortuna utcában található Pest-Buda a helyieket is megszólítja, mert nemcsak a turisták kívánságlistáján szereplő gasztronómiai törzsanyagokra szorítkozik, hanem arra is figyel, hogy azok is jól érezzék magukat, akik a cool bistro érzésre vágynak. Persze, nem lehet nem észrevenni, hogy a kiinduló pont alapvetően a házias konyha, ami kapott némi monarchikus gellert.

A legjobb, hogy a Pest-Buda nem hasonlítható sem az olasz kisvendéglőkhöz, sem a Szajna-parti éttermekhez, ugyanis saját identitása van. Ilyen a magyar prémium bisztró étterem. Amikor elfogyasztjuk a marhapofából készült omlós, lágy, mégis karakteres, tarhonyás marhapörköltünket, leginkább egy Várkonyi Zoltán-féle Jókai-regényadaptáció jut eszünkbe, egy fogadóban, vagy egy vidéki kúriában játszódó jelenet, csak a főszereplő nem a forradalomért lelkesülő kisnemes, hanem a tarhonya, a marhahús és a Günzer Ördögárokban termett, szinte lila árnyalatú, testes, remek étvágyat csináló merlot-ja. Nem beszéltünk még a hely szelleméről, a macskaköves utcákról, a Várnegyed egyedülálló történelmi klímájáról, aminek hangulatát akkor is magunkkal visszük, amikor belépünk az otthon melege arculatra építő étterembe. Mert a Pest-Budának vannak olyan részletei, amelyek az étkezőt, a nappalit, és persze a konyhát juttatják eszünkbe, így aztán nem feszengünk, hiszen nemcsak az atmoszféra ismerős, de a régi technicolor hatású történelmi filmek, és Lutz Lajos csapatának az ételei is.

Van itt minden a főzelékektől, a lúdgégetésztával készült tyúkhúslevesen át a tokajis házi sültkolbászig. Előételnek javasoljuk a belül lágy, kívülről ropogós grillezett kecskesajtos salátát, hogy legyen még hely a főételnek is.

Mi a klasszikus marhapörköltet választottuk tarhonyával, elfogadva a főúr javaslatát, és nem csalódtunk. Ha át szeretné élni azt a bizonyos cuppogós érzést, amit alapvetően a körömpörkölt sajátja, akkor itt megélheti úgy, hogy nem kell csontokkal vesződnie, és persze mégsem a köröm és láb kerül a tányérunkba, hanem első osztályú marhapofa. Tegyük hozzá: olyan házikenyeret kaptunk, amit legszívesebben hazavinnénk, hogy másnap abból készítsük el a reggelinket.

Végül jutalomfalatként aranygaluskát választottunk borsodóval, ami a telt, karakteres íze ellenére sem volt tömény, így aztán belefért még egy könnyű séta is a Várnegyedben, ahol, ha jobban figyeltünk volna, lehet, hogy egy-egy kapualjban feltűnt volna Baradlay Richárd és Kárpáthy Zoltán is.