PIERROT BOHÓC, VILÁGSZÁM!

Az udvari bolondokra és később a Pierrot bohócokra is jellemző volt az önkifejezés szabadsága. Ez a Pierrot Cafétól sem áll távol, hiszen sokan gondolhatták volna azt, hogy nem fér meg a kifinomult, franciásan lezser attitűd a magyaros konyha jellegzetességeivel. A Lutz Lajos séf vezette gasztronómiai team viszont tudta, hogyan hozza közös nevezőre a romantikát, a fiatalos könnyedséget és a Monarchia nagypolgári eleganciáját.

Akkor lesz csak színes az összkép, ha eláruljuk, hogy az oroszoknál oly’ népszerű Sztroganoff bélszín (бефстроганов) volt a főételük. És hogy ez a vegyesházasság milyen sikeres, arról az étteremben megforduló celebritások szolgáltattak tárgyi bizonyítékokat, hiszen a bekeretezett fényképeik büszkén hirdetik az étterem képzeletbeli dicsőségfalán. Kezdhettük volna persze azzal is, hogy a Pierrot egy legenda, hiszen itt nyílt meg
az ország első „maszek” kávéháza még 1982-ben, amikor úgy tűnt, hogy legalább addig lesznek itt a szovjet csapatok, mint ameddig a Várnegyedet is birtokló törökök: cirka 150 évig. (A magyar vendéglátás számon tartja azokat a helyeket, amelyek valamiben elsők voltak, például ott van a szocializmus korszakának első kínai étterme, az Andrássy úti Vörös Sárkány.) Szóval, a Pierrot vendégkönyvébe olyan világsztárok írtak, mint Roger Moore, Anthony Hopkins, Antonio Banderas, Jeremy Irons, Jason Statham, Bernie Ecclestone, Melanie Griffith, a Depeche Mode és a Muse tagjai, és ez bizony tekintélyt parancsoló névsor, de legalább ilyen jól hangzik az is, hogy az éttermet a Michelin Guide és a Gault Millau is ajánlja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia ízeit is megidéző étteremben az ember azonnal otthon érzi magát, nem hivalkodó a luxusa, inkább kényelmes és családias hangulatot áraszt, még a fényviszonyok is inkább meghitt ünnepélyességet sugallnak. Talán ezért sem véletlen, hogy olyan sokszor voltak itt lánykérések, esküvők. Természetesen, mint minden jó étterem, a Pierrot is a minőségi alapanyagokra, a kreativitásra és az elhivatottságra épít, ugyanakkor nem a szakmának és saját maguknak találták ki a helyet, hanem a vendégeknek, így a Pierrot-ban a vendég áll a középpontban, és az egyszerre merész, de egyben tradicionális megközelítésű étlap.

Előételünket a kacsamájakra alapoztuk, ízelítőt kaptunk pástétomból, roston kacsamájból, brulée-ből és gyümölcs chutney-ból. Ha a kacsamájat kellő gondossággal készítik el, afféle afrodiziákum is lehet, főleg, ha az ember olyan kíséretet választ magának, mint amilyen a Tokaj Nobilis Barakonyi Furmint, ami kihangsúlyozta a kacsamáj érzéki, aranyló lágyságát.

Bélszín Sztroganoff is remek választás volt, hiszen megmaradt a hagyományosan orosz étel fanyarsága, játékossága. Miközben egy közepesen nehéz húsételről van szó, mégis könnyűnek, lágynak találtuk, a mártás is egy remeklés volt. Erről eszünkbe jutott az, amikor a CD-lemezek után végre egy high-end rendszeren hallgatunk egy első kiadású vinylt, ahol ugyebár nincs semmi kompresszálás, külön-külön halljuk a hangokat…, illetve a Sztroganoff kompozíció esetében az ízeket. A csokoládészufléval pedig biztosra mentünk, minőségi együttállás esetén ez a viszonylag egyszerű, de nagyon elegáns étel megfelelő levezetés, olyan, mint egy búcsúcsók, ami után mégsem akarunk hazamenni. A Pierrot-tól sem könnyű elbúcsúzni, hiszen a cirkuszt megidézve minden finom fogás után azt kérdeznénk: Van másik? Azaz: ennénk még…

Pierrot Budapest, Fortuna utca 14.