KÉT SZÁL GITÁRRAL A VILÁG KÖRÜL

Tom Waits lemezét hallgatva döntött úgy Szendrey-Nagy Olivér és Nagy Barnabás, hogy közös zenélésbe kezdenek, a páros pedig azóta már számos európai ország mellett Dél-Koreát is megjárta. 2017-ben beválogatták őket a Hangfoglaló Induló Előadói Alprogramjába, amelynek köszönhetően elkészíthették tavaly megjelent, a kritikusok által is méltatott Bad Writing című második albumukat, videóklipet forgathattak, illetve számos kiemelt fellépésre nyílt lehetőségük. A Papaver Cousins egyik felével, Szendrey-Nagy Olivérrel beszélgettünk.

– Sosem lehet tudni, hogy egy-egy sör hová vezet. Hatalmas Liverpool-szurkoló vagyok, és amikor a tavalyi BL döntő előtt kint játszottunk a Liverpool Sound City fesztiválon, véletlenül kiderült, hogy az a személy, akivel az ideális csapatösszeállításáról és a cserepad gyengeségéről beszélgetek, a rendezvény főszervezője – mondja el Szendrey-Nagy Olivér arra a kérdésre, hogy a különböző nemzetközi szakmai események milyen lehetőséget nyújtanak egy fiatal előadó számára.

A 2014-ben alakult Papaver Cousins a közelmúltban fellépett a ljubljanai MENT Showcase fesztiválon, de jártak mások mellett Dél-Koreában is, és mint hozzáteszi, mindenhol pozitív visszajelzéseket kaptak a szervezőktől, így bíznak benne, hogy a jövőben is sikeresen haladnak az eddig megkezdett úton a külföldi karrier építésében. Az együttes tavaly Lengyelországban klubturnét tartott, Svájcban pedig egy fesztiválon léptek fel – utóbbin, mint a zenész elárulja, meglepően sokan kíváncsiak voltak rájuk, hiszen a rendezvény beválogatta egy dalukat a hivatalos Spotify-csatornájára.

A zenei szakemberek szerint egyébként egy együttesnek a nemzetközi terjeszkedés során egyszerre mindig egy régióra érdemes fókuszálnia a siker érdekében, a Papaver Cousins számára pedig ezt az angol és német nyelvterületek jelentik, hiszen ott fogadták őket eddig a leglelkesebben, ugyanakkor Szendrey Nagy Olivér hozzáteszi, éppen ezekre a piacokra a legnehezebb betörni, különösképpen tartósan megmaradni.

Egyelőre a sikerüket jól illusztrálja, hogy akármerre is lépnek fel, az adott régióban a zenemegosztó alkalmazásokon megugrik a hallgatottságuk, arra azonban nem tud egyértelmű választ adni, hogy a magyar származás külföldön előnyt jelent-e az egzotikussága miatt vagy ellenkezőleg: többen idegenkednek-e inkább egy olyan formációtól, amely nem a nemzetközi pop-kulturális életben erőteljesebben szerepet játszó országból érkezik. Tapasztalatai szerint embere válogatja, hogy ki milyen hozzáállással viszonyul egy magyar együtteshez, sokan vannak azonban, akik kifejezetten örülnek, hogy végre nem egy századik Egyesült Királyságból érkezett gitárbandát hallgathatnak és már csak kíváncsiságból is elmennek a koncertjükre.

Mindenesetre érthető módon még hazánkban a legnépszerűbbek, itthon azonban akadályt jelenthet, hogy angolul énekelnek – bár az elmúlt években több magyar együttes ennek ellenére is szép sikereket tudott elérni, sokan közülük felismerve az ezzel járó korlátokat, elkezdtek inkább anyanyelvű dalokat is írni. A leginkább a rock és a blues műfajába besorolható csapatra a legnagyobb hatást olyan előadók gyakorolták, mint Bob Dylan, Jack White, John Mayer, The Milk Carton Kids, Wilco, Ryan Adams, a kezdőlökést azonban Tom Waits adta meg, az ő lemezét hallgatták, amikor Nagy Barnabással eldöntötték, hogy megalapítják a Papaver Cousinst.

Abban azonban Szendrey-Nagy Olivér is egyetért, önmagában a fogós, jól megírt zene nem garantálja a népszerűséget, a csomagolás, a körítés legalább ennyire fontos. Mint elmondja, a szakemberek is karaktereket, sztorikat keresnek, amiből jól felismerhető brandet lehet kialakítani. Belátja, ebben még van hová fejlődniük, ugyanakkor rendelkeznek egy vízióval arról, miként lehet teljesebbé, élményszerű tenni a koncertjeiket. Szerinte egyébként nem kellenek hatalmas eszközök ahhoz, hogy egy formáció beazonosíthatóvá váljon, olykor a legegyszerűbb ötletek nagyon jól tudnak működni, ha azok egyértelműek és konzekvensek. A következetesség azonban ugyanilyen lényeges a dalok esetében is, bár a gitáros-énekes szerint nehéz hátralépni egy-egy készülő szám esetében, és megpróbálni a potenciális célközönség fejével gondolkodni annak megírásakor, ezt is gyakorolják még és fejlődnek
benne.

A duónak hatalmas lökést adott, hogy 2017-ben bekerültek a Hangfoglaló Induló Előadói Alprogramjába, amelynek segítségével profi körülmények között vehették fel a Lack of Lightness című albumuk folytatását, a remek kritikákat kapott Bad Writingot, kiadhatták bakeliten és CD-n, valamint videóklipet is forgattak hozzá. Unszolásra addig sem volt szükségük, a tudatosság a kezdetek óta jellemzi a párost, de szakmai mentorukkal, a hazai jazzélet kiemelkedő gitárosával, Gyémánt Bálinttal lépésről lépésre egyeztettek a felvételek során.

Szerző: Német Dániel

Fotó: Vajda Réka