LEGŐSZINTÉBB HITVALLÁSUNK

A Zeneakadémián indul március 20-án a Söndörgő Együttes Metafolkloric turnéja a 8. lemezükkel, amely a Nyolc 8 Nyolc címet viseli. Újdonság az eddigiekhez képest, hogy kizárólag instrumentális szerzemények hallhatók rajta. Népzenei alapokkal Bartók és a jazz irányába is kalandoznak. A hazai fellépések után Európa-szerte és az Egyesült Államokban turnézik a hazai és a külföldi zenei szcéna egyik legdinamikusabb formációja.

TM Milyen zenei és egyéb dimenziók rejlenek a Nyolc 8 Nyolc albumon?

– Ezt a kérdést szinte minden nap felteszem magamnak, de pontos definíciót még nem sikerült találnom rá, ami bizonyos szempontból megnyugtató. Mindenesetre a koncertjeinken kétfajta felállás a jellemző. Az egyik a tamburazenekari, a másik az úgynevezett „makedón zenekar” vagyis fa- és rézfúvósokkal, harmonikával és dobokkal megszólaló formáció. A címben szereplő nyolcas szám egyszerűen sorban a nyolcadik megjelenő lemezünk, de új az eddigiektől eltérő szokatlan hangszereléssel és zenei megoldásokkal. Ezen a lemezünkön néhány esetben egyszerre szólalnak meg már ismert dallamok egymásra úsztatva, új köntösben, és ezzel új értelmezést kínálva. Reméljük, hogy sikerül a hallgatóságot elrepíteni fantasztikus, ismeretlen tájakra, olyanokra, amelyekre álmaikban sem mertek volna gondolni.

TM Mekkora vállalkozás a Söndörgő életében a Metafolkloric Tour?

– Idén újra bejárjuk Európát és az Egyesült Államokat. Hosszú évek munkájának a gyümölcse a most tavasszal induló turnénk. Fontos volt számunkra, hogy az új anyagot először itthon mutassuk be, ezért a zeneakadémiai koncertünk után szintén kiemelt fontosságú számunkra a pécsi, szegedi és debreceni lemezbemutatónk.

TM Közelebbről nézve, milyen folklóron túli hatásokra utal a Metafolkloric elnevezés?

– A Metafolkloric elnevezés számunkra azt a folyamatot írja le, amelyen a Söndörgő az utóbbi években keresztülment. Rengeteg zenei élmény és stílus inspirált minket. Ezek többnyire a népzenéből, a jazzből és a komolyzenéből vett inspirációk, amelyek egyértelműen felfedezhetők az új albumon. Így egyszerre Metafolkloric számunkra Bartók Máramarosi tánc című műve tamburazenekari hangszerelésben, vagy éppen Bartók Román népi táncok művének negyedik tétele szordinált trombitán előadva.

TM Tudatos törekvésük, hogy kitörjenek a népzenei skatulyából?

– Nem. Tény, hogy a zenénk már nem nevezhető népzenének. A mi esetünkben egyszerűen arról van szó, hogy az a zene, amit most játszunk, úgy tűnik ,nehezen behatárolható. De minket ez egyáltalán nem zavar, sőt az sem zavarna, ha egyértelműen behatárolható lenne. Szerintem minden előadónál az a fontos, hogy amit előad, az hiteles legyen.

TM Mennyire tekintik külföldön kuriózumnak a Söndörgő zenéjét?

– Azt hiszem, még mindig meglepődik a közönség, amikor először találkozik velünk, nemcsak külföldön, hanem itthon is. Tisztában vagyunk azzal, hogy a zenénket, hasonlóan egy komolyzenei koncerthez, figyelemmel kell hallgatni, ami – hát valljuk be őszintén – ma már luxus kategóriának számít. Ugyanakkor azt tapasztaljuk – játsszunk a világ bármely pontján –, hogy az emberek egy idő után átadják magukat a zenei élménynek, és számunkra ennyi a lényeg. Hiába, egy Söndörgő-koncert nem olyan, mint egy Columbo-epizód. Itt nem tudod meg az elején, hogy ki a gyilkos, csak a vége felé eszmélsz, hogy ebben a buliban te is benne vagy. Tehát bárki találhat kapcsolódási pontot a zenénkkel.

TM A Söndörgő különlegességéhez tartozik a világzenei szcénában a tambura különféle válfajainak a használata?

– Bizonyára a tambura mint hangszer már eleve különlegesnek számít, ha összevetjük akárcsak a gitár előfordulási arányaival. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a mi esetünkben inkább érdekes lehet a játékmód, ahogyan használjuk ezeket a hangszereket. Máshogy játszunk, mint mások. Ilyen értelemben mindig is motivált minket, hogy a hangszereinket, – legyen az tambura, vagy éppen hulusi duda, hogyan tudnánk rendhagyó, egyedi módon integrálni a lemezeinken és koncertjeinken.

TM A Vujicsics Együtteshez kötődő családi szálak és a délszláv népzene iránti elragadtatás jelölte ki a Söndörgő útját?

– Igen. Mestereinknek tekintjük a Vujicsics Együttes tagjait. A Söndörgőben Buzás Attila barátom és Eredics Dávid unokatestvérem mellett hárman vagyunk testvérek, Áron, Salamon és jómagam. 1995-ben, amikor a Söndörgő megalakult, a Vujicsics-próbák a szentendrei családi házunkban zajlottak, tehát nem csoda, hogy befolyásolt minket minden, ami egy aktív zenekar mindennapi működéséhez hozzátartozik. Láttuk, hogy milyen az, amikor együtt gyakorolnak, terveznek, alkotnak, vitatkoznak. Azt hiszem, a legerőteljesebben az hatott ránk, amikor rajtuk keresztül megéreztük, hogy a zenélést élethivatásnak is választhatjuk akár.

TM Gondolkodnak együttműködésekben más zenei formációkkal?

– Most éppen nem. Az előző, hetedik albumunk az Amsterdam Klezmer Banddel közösen készült. A jól sikerült együttműködésünk úgy kezdődött, hogy a zenekar bőgőse látott minket egy fesztiválon, és a koncert után eldöntötte, annak ellenére, hogy nem tudta, honnan jöttünk, kik vagyunk, szeretne velünk dolgozni. Éppen egy észak-európai turnéról jöttünk hazafelé, amikor úgy döntöttünk, hogy megállunk Amszterdamban, és találkozunk a srácokkal. Igazi meglepetés volt, ahogy előkerültek a hangszerek, szavak nélkül is működött köztünk a kémia; kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk a zenéről, egy zenekar működéséről.

TM Milyen emlékezetes koncerthelyszínt, élményt emelne ki a Söndörgő történetéből?

– Nehéz kiemelnem egy-egy konkrét koncertet vagy élményt az eddigiek közül, ugyanis rengeteg felejthetetlen dolog történt velünk azóta, amióta együtt játszunk. A jodhpuri Mehrangarh-erőd, a londoni Queen Elizabeth Hall, vagy akár a dániai Roskilde fesztivál; mind-mind olyan erőteljes élményt jelentettek számunkra, amilyen ritkán adatik meg egy zenész életében. Egy aktív időszakban mindig a legfrissebb élmények a legizgalmasabbak, éppen ezért ebben a pillanatban a legutóbbi stúdiómunkák a „Nyolc 8 Nyolc”, ami a legjobban izgatja most a zenekart. Leginkább az, hogy milyen lesz a fogadtatása az új albumnak, hogyan reagál, vajon mit szól majd hozzá a közönség.

Szerző: Szentgyörgyi Rita

Fotó: The Orbital Strangers Project