LANGKAWI VAD BÁJA

Sosem hittem volna, hogy életem első egyedül megtett külföldi útja épp Malajziába vezet majd. Az ország még mindig ismeretlen helynek számít az európai turisták körében, akik általában Thaiföld valamelyik népszerű turistaparadicsomát választják úti célként.

Szerző: Illés Judit

Langkawi az egyik legkáprázatosabb hely, ahol valaha is jártam. A 104 szigetből álló szigetcsoport legnagyobb tagja
nem hiába az ország gyöngyszeme: gyönyörű apró szigetek veszik körül, a szárazföldről komppal egy óra alatt elérhető, a festői tengerpartok mellett esőerdők tornyosulnak, és a hegytetőkről páratlan panoráma nyílik a szigetrendszerre. Én a sziget délnyugati részét választottam, mivel itt vannak a legszebb tengerpartok, a legcsodálatosabb kis szigetek, és röpke fél óra alatt el lehet jutni Langkawi világhírű függőhídjához, a Sky Bridge-hez, és az azt körülvevő érintetlen dzsungelhez.

A thai határ mellett fekvő szigeten még jelen van az, ami a legtöbb trópusi paradicsomról eltűnt, és amitől igazi különlegességnek számít a térségben: a vad báj, amitől pillanatok alatt képes belopni magát a látogató szívébe. Bár a tengerpartokon egyre több luxusszállodát építenek, a homokos partvidék mindenkié, így bármelyik kihelyezett napágyat kedv szerint birtokba lehet venni. Egy utcával beljebb már hangulatos, olcsó szálláshelyek sorakoznak, ahol a dzsungel hangjára lehet nyugovóra térni. Kétszer is ellátogattam kirándulni a Seven Wells vízeséshez, ahol a lezúduló víztömeg vájta medencékben hűsölve figyelhettem a játszadozó majmokat. A legfelső vízesés partjánál sátorozni is lehet, de ezt csak megfelelő felszereléssel ajánlják. A vízesés aljától öt perc alatt át lehet kocsizni a lélegzetelállító Sky Bridge-hez, a világ legnagyobb „lebegő hídjához”, melyet csupán egyetlen oszlop emel az érintetlen őserdő fölé.

A tengeri kalandok kedvelői a hegymászás helyett ellátogathatnak a környező szigetekre egy szervezett hajóút keretében: itt négy káprázatos állomáson lehet kiszállni, az egyik megállónál pedig csirkehússal etethetjük a sziget névadó állatait, a barna-fehér sasokat.

Langkawi azért is olyan különleges, mert még nem lepték el a nyugati turisták. Ugyan a lakosság zöme a látogatókból él, de az ideérkezők többsége Kuala Lumpurból vagy Malajzia más városaiból látogat ide.
A szigeten az esőerdőt nem ritkítják, a szálláshelyeket a dzsungel végéhez építik. Nemcsak a legnépszerűbb programokra érdemes befizetni, időt kell hagyni arra, hogy az elsőre idegennek tűnő élmények kedvenc időtöltésünkké váljanak, és megtanuljuk otthonunknak látni ezt a veszélyesnek tűnő szigetet, ahová nem elég csupán egyszer ellátogatni.