EZEREGY ÍZEK MESÉI – AZ ARAZ ÉTTEREMBEN JÁRTUNK

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Osztrák-Magyar Monarchia, annak volt egy Budapestje, a városnak pedig egy legendás belvárosi közfürdője, a Hungária, és mellette az aranyozott stukkókból és mítoszokból épült Continental Szálloda. E két építmény egykori magnetikus terében épült fel az Araz Hotel, meghagyva a fürdő emblematikus szecessziós kapuzatát és fogadó csarnokát, amely a bécsi szecesszió, az art deco jellegzetességeit viseli magán, de vannak, akiknek eszébe jut Nemo kapitány Nautilusa is.

Az épület új szárnyában található az Araz Hotel nagyszerű étterme, amely erősen reflektál a szecessziós traktus világára, de inkább csak hangulatában, színvilágában idézi meg, valójában egy exkluzív, jól variálható modern teret látunk, amely most új étlappal várja nemcsak a szálló vendégeit, hanem azokat is, akik a mára már kimondottan felkapottnak nevezhető egykori zsidónegyedben sétálva nemcsak egy jót szeretnének enni, de bele szeretnének feledkezni mindabba a kulturális és művészettörténeti sokszínűségbe, amely a környék eklektikus építészetét jellemzi. És persze érdekli őket az is, milyen az, amikor egységet alkot a századforduló színes világa a kortárs nagyvonalúsággal. Ha a romkocsmák bohém világán túl a klasszikus vendéglátás könnyedsége és egyben eleganciája fontos, ha nem egy kibelezett Trabant karosszéria között szeretne elkölteni egy kézműves burgert, hanem minőségi alapanyagokból készült, kiváló ár-érték arányban megálmodott menüt szeretne fogyasztani, akkor az Araz étterme a legjobb ajánlat a környéken.

Már csak azért is, mert Balajcza Norbert étteremvezető és Barka Áron chef de cuisine idén márciustól új étlappal várja azokat, akik nemcsak a hagyományt tartják az étkezés alapjának, de a felfedezés örömét is, akik a klasszikus ízeket szívesen bolondítanák meg némi keleties egzotikummal. Az étteremben ugyanaz a figyelmes kiszolgálás jár a menüt választó vendégnek, mint annak, aki a klasszikus étlapról rendel ebédet. Mi menüztünk, aminek a nyitánya egy tőkehalból készült fehérborral, paradicsommal megbolondított zamatos, toszkán halleves volt, ami persze lényegesen könnyebb, kímélőbb, mint mondjuk a szintén nagyon ízletes bajai halászlénk.

Főételnek gazdagon pácolt sertésnyakat választottunk, amihez a fűszeres csicseriborsó-ragu adott némi egzotikus jelleget, és végül a sült hagyma hangsúlyozta ki a sertéshús karakterét. A hús omlós volt, korántsem olyan testes és nehéz, mint amit első érzésre várnánk sokan a sertésnyaktól. Csak azt őrizte meg az étel, ami esszenciálisan a sertéshús élményéhez tartozik, a köret pedig megemelte, más polcra tette a hagyományos disznóhússal kapcsolatos érzeteinket.

Az étterem kiváló koktélokkal és limonádékkal is készült, mi egy klasszikus citromos limonádéval lágyítottunk az élményen, de már a kávét a múltszázad fordulójának különleges perspektíváját kínáló, egykori Hungária fürdő szecessziós traktusában fogyasztottunk el, amely a bejárat fölött, az emeleti részen található, így jobban be tudtuk mérni az egykori építmény nagyszabású, kreatív erőterét. Kávézás közben jutott eszünkbe, hogy még a kilencvenes évek második felében szájról szájra terjedt a hír, hogy az egykori Vágó László tervezte szállónak romos állapotában is milyen csodálatos aranyozott stukkókkal díszített színházterme van… És egy téli nap eljöttünk ide, és amikor szitáló hóesésben megpillantottuk a színpadra hulló hópelyheket, nos, az olyan volt, mint egy álom. És most nem dideregve sétálhattunk fel és alá a romok között, hanem elegáns fotelekben kávézhatunk.

Araz Restaurant 1074 Budapest, Dohány u. 42.