A Sztárcsinálók visszatér!

A legendás előadás a Vámpírok bálja, a Sakk és a Queen-musicalt jegyző PS Produkció nagyszabású kivitelezésében, kiváló alkotógárdával tér vissza Budapestre, az UP Újpesti Rendezvénytér színpadára Szente Vajk rendezésében, Kentaur díszleteivel, Túri Lajos Péter koreográfiájával, Horváth Kata jelmezeivel. Várkonyi Mátyás – Miklós Tibor szerzőpáros Sztárcsinálók című első magyar rockoperája a hazai musicaljátszást meghonosító Rock Színház előadásában zenés színházi és rocktörténeti jelentőségű műve volt. Szente Vajkkal és a producerrel, Simon Edittel beszélgettünk.

Szente Vajk:

– A Mester és Margarita után egy újabb történelmi tematikájú zenés művet viszel színpadra. Milyen
a kapcsolatod az első hazai rockoperával?

– Ismertem és szerettem a Sztárcsinálókat már kiskoromban is a történelmi vonzódásom okán.
Közel áll hozzám az első század nagyon izgalmas, furcsa fekete világa, amit Suetonius, Tacitus
írásaiból eléggé jól ismerek.

– Mi az, ami rendezőként leginkább foglalkoztatott ebben a műben? Milyen változtatásokat vittél
bele?

– Az eredetihez képest annyit változtattam, hogy a mostani előadásnak nagyon erős vázát adja
Kosztolányi Dezső, Nero, a véres költő című regénye. Jelentős prózai jeleneteket is belevettem a
zeneszerzővel, Várkonyi Mátyással egyetértésben. Amikor felkérést kaptam a Sztárcsinálók
megrendezésére, nem az volt a tervem, hogy fenekestül felforgassam ezt a klassz művet, hanem
hogy egy nagyon alapos elemzést készítsek. És ez alapján Néró nem egy dühöngő őrült, aki
jókedvében felgyújtja Rómát, és egyre nagyobb gaztetteket hajt végre csak azért, mert hatalom van
a kezében. Néró egy bizonytalan ember, akit az anyja, Agrippina és a tanítója, Seneca segítenek
hatalomra. Agrippinának meggyőződése, hogy Rómának az válik a hasznára, ha a fia lesz a császár.
Senecától pedig azt tanulja Néró, hogy mindig a túléléshez szükséges lépéseket kell megtennie. És
amikor Néró azt gondolja, hogy neki akkor lesz jobb, ha eltávolítja a feleségét, az anyját, a
leghűségesebb embereit, meg is teszi ezeket a lépéseket a sakktáblán, és ezzel kiirt maga körül
mindenkit.

– A vizuális megoldásoknál mennyire törekedtél arra, hogy a mának feleltesd meg a Sztárcsinálók
képi világát?

– Nagyon ingergazdag képi világra, vizualitásra lehet számítani reményeim szerint. A díszlet egy hatalmas épület, modern irodaház emelettel, szobákkal, meetingteremmel, csak éppen a római korban. Üvegfalak mögött zajlik a cselekmény, mindenki mindent lát, nincsenek titkok egymás előtt. Komoly erénye lehet az előadásnak, hogy a színészek a lélektani realizmus eszközeivel játsszák el a történetet, ráadásul komoly énekteljesítményt nyújtanak. Rendkívül nehéz énekszámok vannak a Sztárcsinálókban. Róma égésénél nehezebb musicaldalt talán nem is ismerek férfi előadók számára.

– Juvenalis egyetlen sora jól összefoglalja Néró tündöklését és bukását: „sok dicsőség és tengernyi
szenny, ez a történelem”. Korunk társadalmi, politikai manipulációira, sztárcsináló gépezetére is
rímel az előadás?

– Juvenalis következő sorával felelek, ha „egy vad részletét ma úgy játsszuk el, ahogy történt, épp oly dicstelen”. A Sztárcsinálók önmagában nagybetűs politikai előadás, szükségtelen hazai vagy külföldi aktuálpolitikai helyzetekre reagálni. Sokkal inkább arra figyelek, hogy történelemhűen jelenjenek meg az emberi viszonyok, a történelmi személyek. A mi korunkban a tehetségkutatókat, a hirtelen sztárrá válást jelenti a sztárcsinálás. Seneca és Agrippina meggyőződésből csinálnak sztárt Néróból. Ebben a folyamatban az az érdekes, hogyan fényesítik és halványítják egymást az emberek. Néró a testvérét, Britannicust, Claudius egyenesági fiát, a császári trónvárományosát halványítja el, majd a feleségét Octaviát, az új feleséget, Poppeát, mígnem a sztárcsinálókra, Agrippinára és Senecára is hasonló sors, halál vár.

Simon Edit producer:

– A Rock Színház egyik alapítójaként, menedzsereként hogyan emlékszel vissza a Sztárcsinálók
születésére?
– A Sztárcsinálókkal leraktuk a rockopera műfajának az alapjait Magyarországon. 1981-ben a Hajógyári-szigeten mutattuk be egy cirkuszi sátorban. Nagy port kavart az előadás, olyannyira, hogy a prózai színházak követték a példánkat, és elkezdtek musicaleket, zenés darabokat játszani. Annak idején politikai, társadalmi kicsengése volt Néró, a véres kezű császár történetének. Miklós Tibor klasszikusnak mondható szövege egybecsengett az akkori fiatalok lázadásával. Várkonyi Mátyás is nagyon eltalálta a szatirikus produkció ízét. Az elsöprő sikert arató ősbemutató után több nemzetközi fesztiválon is bemutattuk az előadást angol nyelven Sitgesben, Düsseldorfban, Prágában, Villachban, Szófiában.

„Lefektettük a rockopera alapjait”

– A PS Produkció reveláció számba menő nemzetközi musical repertoárja után milyen elképzeléssel
vágtatok bele a Sztárcsinálók 21. századi változatába?

– Az etalonnak nevezett Vámpírok báljával magasra tettük a lécet, méltó társa lett a Sakk és a We Will Rock You musical is. Negyven év zenés színházi tapasztalat áll mögöttem, a londoni West Endtől a Fülöp-szigetekig rengeteg musicalt láttam, tanulmányoztam, a műfaj legnagyobbjaival ismerkedtem meg. Ennek a tudásnak birtokában hoztuk létre 14 éve a PS Produkciót férjemmel, Póka Balázs operaénekessel azzal a céllal, hogy független produkciókkal továbbfejlesszük és tökéletesítsük a hazai musicaljátszást. Kentaur, Túri Lajos Péter, Cornelius Baltus személyében elsőrangú kreatív csapat jött létre az elmúlt években. A Vámpírok bálja óta kvázi társulatunk is van, akik közül Egyházi Géza, Szemenyei János, Sári Éva, Kecskés Tímea, Pavletits Béla, Török Anna, Károlyi Krisztián a Sztárcsinálókban is szerepelnek. Izgalmas kihívásnak tűnt az első magyar rockoperához nyúlni grandiózus kivitelezésben, új felfogásban, Szente Vajk rendezésében, aki ennek a műfajnak kiváló művelője. Az UP Újpesti Rendezvénytér vezetői látták a korábbi előadásainkat, örömmel hívtak minket. A Sztárcsinálók az első nagy zenés produkció ezen a helyszínen, amivel szeretnék felpezsdíteni Újpest kulturális életét.