Klasszikus ízek új köntösben

A Párisi Udvar Budapest egyik legszebb ékköve, a sors fintora azonban, hogy éppen elkészült, mire a járvány sújtotta helyzet alaposan megritkította a vendégforgalmat. A Párisi Passage vendéglő azonban nemcsak kulinaritásával, de időutazásával is különleges élményt nyújt a betérőknek.

Sokéves várakozás után nyitott meg tavaly a Párisi Udvar a város szívében, így több mint egy éve járhatunk csodájára az egyik legkülönlegesebb fővárosi eklektikus stílusú műemlékünknek. A Zsolnay gyár kerámiáival díszített mázas homlokzat nappali fényekben is szemet gyönyörködtető látványt mutat, nem beszélve Róth Miksa üvegablakairól, ám az éjjeli megvilágítás egészen ritka képét festi meg a palotának. Hiába haladunk el mellette nap mint nap, lehetetlen betelni a keleti misztikumot és az európai eleganciát ötvöző épülettel.

Sokáig az izgatta a budapestieket, vajon átjárható lesz-e a passzázs, ahol most a szálloda lobbija üzemel? Örömünkre a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy az utca embere számára is nyitott kávéházat építenek a Ferenciek tere felőli bejárathoz közel, a belső folyosó csarnokszerű terében pedig éttermet alakítanak ki. Sőt a Petőfi Sándor utca felől is megnyílt egy kisebb kávéházterasz a nyárra, így a valamikori Jégbüfé bejáratánál is létrejött egy rövidebb találkozókra alkalmas vendéglátásszekció szabadtéren.

A beltéri kávéháztól elszeparáltan nyílik az étterem, mi a beljebb eső, otthonosabb részt választjuk, a pulthoz közel. Csak elképzelni tudjuk, hogy járványmentes időszakban mekkora forgalmat bonyolítana a Párisi Passage, feltehetően alig lehetne asztalt találni szombat délben. Most minden második asztalnál ülnek, a személyzet nagyon udvariasan fogad, vélhetően az otthonosság ebben a speciális időszakban jobban átjárja az épületet, mint a dübörgő turisztikai szezonban.

Van ebben az egész járványsújtotta világunkban valami furcsa időtlenség, szürrealitás, a Belváros elhagyatottsága különös érzéseket hív elő belőlünk, és közben egészen ritka időutazásban lehet részünk a Párisi Udvar belső terében. A bronzszínek és a keleti motívumok, a hatalmas mennyezet, az üvegkupolán át beszüremlő fények messzire repítenek térben és időben, egyszerre melegséget és eleganciát sugároznak, miközben az ornamentika, a keleti kultúrák misztikus világát idézik.

Ősz van, ezért ételválasztásunk is ehhez az évszakhoz illeszkedik: levesnek Liba Bouillont kérünk, ami savanykás ízével, fürjtojással és macesszal, friss, aprított zöldségekkel kiváló választásnak bizonyul. A vörösboros vaddisznópörkölt kiadós főétel, a karakteres pörkölt mellé a könnyű gőzgombóc és a barnamártás mennyei kompozíció.

És ha már őszi ízek, nem hagyhatjuk ki a dióval hintett aranygaluskát sem, amit a klasszikus recepttől eltérően, vanília borhabbal szolgálnak fel. Igazán házias, tradicionális hazai desszert, nem kérdés tehát, hogy az étlapon a hazai ízek dominálnak a reformkonyha újításaival lágyítva, a francia és az olasz konyha elemeivel vegyítve.

A Párisi Passage egyik hívószava az elegancia, de a gasztrokínálat ad a lazább, fiatalosabb étrendre is, a Bar Food főételnek is beillő burgereket, bagetteket és club szendvicseket kínál.

De visszatérünk az őszi teadélutánra is, a tematikus vendéglátás az ősz minden délutánján vár minidesszertekkel, teával, kellemes zenével és ajándék pezsgővel.

Soha nem láttuk olyan kihaltnak a Váci utcát, a Vörösmarty teret, mint idén, évtizedek óta nem volt ilyen elhagyatott Budapest szíve, mint a járvány alatt. És közben ebben a lecsillapodott városban élénkebben kiütköznek a színek, egy-egy magányos épület másként szólal meg, magányában önálló entitássá emelkedik.

A Párisi Udvar szigetszerűségét most átmenetileg mi, városlakók élvezhetjük ki leginkább, miközben a szálloda tulajdonosaival együtt reméljük, hogy a csodálatos, Schmahl Henrik tervezte műemlék, építészeti remekmű a neki szánt funkciót is teljességében megélheti.