Anh Tuan: „Minden a harmóniáról szól”

Nem mindennapi élmény lehetne, ha végigkövethetnénk Luu Anh Tuan gondolatait és érzéseit, miközben megálmodja egy-egy kollekcióját. A vietnami származású magyar tervező ugyanis folyton utazik, így merít ihletet. Különleges ruháin és csodás kiegészítőn lehelefinoman, de érződik a kelet titokzatos varázsa. Olyan kifinomultan ötvözi az egyediséget a hordhatósággal, hogy minden korosztály talál magának tetszetős darabot.

Egy korábbi interjúdban nagyon szépen fogalmaztál: „A divat egy közös nyelv az eltérő kultúrák között, a sokszínűsége teszi izgalmassá, és az, hogy mindenki találhat benne valami hazait”. Neked mi a hazai?

Alapvetően két ország határozza meg az életemet; Vietnam és Magyarország. Mindazonáltal, mivel rengeteget utazom, hozzászoktam az „idegen dolgokhoz”, különféle kultúrákhoz is, így aztán képes vagyok mindenütt otthon érezni magam.

Nem bántad meg, hogy itt maradtál?

A válaszom határozott nem. Bevallom, minél többet utazom, annál különlegesebbnek találom Budapestet.

Minden új kollekció előtt nyakadba veszed a világot, miért?

Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de igyekszem két legyet ütni egy csapásra, azaz összehozni a kellemeset a hasznossal. Az utazásaim során inspirálódom, új egzotikus anyagok után kutatok, beszerzem őket és ez alatt az idő alatt a lelkem is feltöltődik, amit rendkívül fontosnak tartok.

Melyek voltak számodra eddig azok a helyek, melyek a leginkább inspiráltak Téged? S azután miben mutatkoztak meg a munkáidban?

Lehetetlen lenne számomra egyetlen helyet kiválasztani, mert minden kultúra más, különleges és olyan mélységeket rejt, melyeket nehéz lenne összehasonlítani. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos országokba nem elég csak egyszer elmenni. Ilyen például Vietnam, India, Burma és Tibet; akárhányszor térek vissza, mindig más arcát mutatja, minden látogatásnál új dolgokat fedezek fel. A design-szemléletemben is nagyban megmutatkoznak ezek az élmények; gondolok itt a formákra, színekre, technikákra, anyaghasználatra.

Követed a külföldi trendet?

Lehet, hogy azt hiszik, viccelek, pedig nem: a repterek várójában üldögélve „követem” és szemezek a nemzetközi trenddel. Nincs is ennél jobb hely arra, hogy az ember felmérje az aktuális divatot.

Honnan ered a geometrikus minták ötlete és azt miért tartottad meg az évek során?

Szerintem minden a harmóniáról és a körforgásról szól. A színek szépsége, összhangja mindig az ember hangulatától függ. A lelkiállapotot pedig meghatározza a környezet, az adott évszak, fények, illatok és hogy ezeket mi magunk hogyan éljük meg. A geometria és a szimmetria mindenütt jelen van, bármerre nézzen is az ember, s talán emiatt alkalmaztam már a legelső kollekciómban is. Azt hiszem, ösztönből térek mindig vissza az erőteljes geometriai technikák alkalmazásához, de három fontos tényezőt mindig szem előtt tartok: a márkaidentitást, a technológiai feltételeket, valamint az eladást.

Van célcsoportod?

Nem szeretek semmit behatárolni, skatulyába zárni. Minden vásárló különböző, és úgy vélem, a kollekcióimon belül mindenki megtalálja a számára megfelelő, tetszetős darabot, legyen az ruha vagy kiegészítő.

Mi jellemzi az őszi/téli kollekciódat?

A puhaságot helyeztem előtérbe és ezt a hatást az anyagokon, illetve technológián – mint például a steppelés – keresztül értem el. A leghangsúlyosabb színeim a sötétkék, a khakizöld, a konyakbarna és a bézs, illetve az állandóan visszatérő fekete. Megjegyzem, számomra nincs csúnya szín, mindegyiknek megvan a maga szépsége. Hogy éppen mit használok, az függ a kollekció hangulatától és koncepciójától.

Valahol, mintha hagyományőrző lennél…

Igen, ezt jól látod. A tradicionális dolgokat értéknek tartom és próbálom új értelmezésben megjeleníteni minden egyes kollekciómban.

A magyar néprajz is gazdag, az is hat rád?

Nagyon gazdagnak és sokszínűnek találom a magyar néprajzot és alkalmaztam is már. Például a 2012-es őszi/téli kollekciómban használtam a sujtásos technikát, amelyet a magyar úri viseleteken is megtálalhatunk. Nagy hatással van még rám a török hódoltság idejéből származó stílusvilág is.

Milyennek látod a magyarok öltözködését, „táskakultúráját”?

Látom a fejlődést, főleg, mióta megjelentek Magyarországon a közép- és felsőkategóriás világmárkák. Abban is érezhető a változás, hogy kinyílt a világ és a mai fiatalok sokkal többet utaznak.