P8: Egy jóvágású mentőöv

Képzeljék, hogy jártam. Az utolsó pillanatban becsúszott egy munka a menetrendembe. Egy billiárdversenyről kellett tudósítást írnom, tetejében – fotós kolléga híján – magamnak kellett a fényképeket is készítenem, hiszen mit ér egy ilyen anyag zöld posztó és tarka színekben pompázó golyók nélkül. Pechemre saját masinám épp a tesómnál parkolt kölcsönben, így nem számíthattam más segítségére, mint a zsebemben pihenő Huawei P8-ra. Mit ne mondjak: profi mentőövhöz nyúltam.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre, kezdjük a bemutatást a csomagolásnál. A fekete, műanyag doboz tetejét félretéve egy merőben vékony vájatból tudjuk elővarázsolni a fémházas készüléket. A készítők ezzel a fogással is a telefon 6,4 milliméteres karcsú, egyben kecses voltát hangsúlyozzák. Ha mindehhez hozzávesszük még, hogy a készülék 144 grammot nyom a mérlegen, a Gorilla Glass 3 borítással védett kijelzője pedig 5,2 hüvelykes, akkor kijelenthető, hogy arányaiban minden adott egy „jóvágású”, elegáns külsőhöz, amelyet még viszonylag kényelmes egy kézzel nyomkodni. Az 1080×1920 pixeles megjelenítő felület látványos, egyben élénk színvilágával sokaknak hamar elnyerheti a tetszését, ehhez pedig nagy segítség lehet, hogy a fekete szín mélyebb árnyalata révén a kontrasztarány is hibátlan. Egyszerűen fogalmazva: aki utazás közben filmezésre/játékra gyakrabban használja a mobilját, imádni fogja ezt a konstrukciót, még annak ellenére is, hogy direkt napfénynél bizony nem mindig látni a részleteket.

Mobilfronton nem mindennapi vonalélességről és színgazdagságról tanuskodó fotókat készíthetünk vele.

Mobilfronton nem mindennapi vonalélességről és színgazdagságról tanúskodó fotókat készíthetünk vele.

Ha már a játékokról szó esett, akkor ássunk egy kicsit mélyebbre. A telefonban a Kirin 930-as rendszerchip hivatott a sebességet biztosítani, amely a különféle teszteket böngészve inkább középkategóriás alkatrésznek minősíthető, igaz ez a napi használat során tesztünk alatt nem igazán tűnt fel, „rendszerzabáló” játékokkal pedig ezúttal nem kísérleteztünk. (A szókereső hibátlanul futott, haha!) Ugyanitt kell szólni a cég saját szoftveres felületéről – amely természetesen a P8 esetében is megjelenik –, az EMUI 3.1-es verziójáról, ami már Android Lollipopon fut. A keskeny betűválasztástól kezdve a fekete, szürke és kék színekkel operáló színvilágig, mind-mind tovább erősítik a korábban már említett eleganciát sugalló benyomást. A szoftverek közül ezúttal egy újítást emelnék ki, az úgynevezett ujjpercvezérlést, ami be- és kikapcsolható funkció. Ezt a tulajdonságát azért is érdemes tudni, mert nem minden esetben történik az, amit szeretnénk. Alapvetően arról van szó, hogy amikor kétszer megkoppintjuk a kijelzőt, akkor képernyőkép készül. Ehhez hozzájön továbbá, hogy ha egy koppintás után rajzolunk egy négyzetet, akkor a szóban forgó kivágást elmenthetjük. Tesztünk során talán ezzel a funkcióval gyűlt meg a legtöbb bajunk, ugyanis ujjmozdulatainkat a program többször koppintásként ismerte fel. Az is lehet, hogy mi vagyunk túl „csapkodós” felhasználók…

Térjünk is át a kamerákra. A szelfizést komoly hobbiként űző telefontulajdonosok örülhetnek, mert az előlapon egy 8 megapixeles szenzorral és több felvételi móddal megáldott optika kapott helyet, amivel ténylegesen vállalható, nem akvarellfestményekre hasonlító felvételeket lehet produkálni. Ezzel szemben, vagyis e mögött a hátlapon egy 13 megapixeles „szörny” bújik meg, amely nagy fényerővel és ugyancsak nagy látószöggel lett felturbózva. Mobilfronton nem mindennapi vonalélességről és színgazdagságról tanúskodó fotókat készíthetünk vele, ráadásul szegényebb fényviszonyok között is jól muzsikál a masina.

A cikk végére érve igazából egy rossz szavam sem lehet a Huawei P8-ra, hiszen számomra minden helyzetben, még éles bevetésen is jól szuperált. Akik szeretik az elegáns, prémium okostelefonokat, mindenképpen kedvelni fogják ezt a készüléket is, ám a teljesítménytesztek szerelmesei ne itt horgonyozzanak le.