Erzsébetvárosi ősz

A címben az „ősz” a forradalom évszakára utal, de már az alcím jelzi, hogy itt többről van szó: a könyv bemutatja az ’56-os események előzményeit, melyek szinte elkerülhetetlenül vezettek a felkeléshez. Mégpedig egészen 1944-ig visszanyúlva. A borítón ugyanis ezt olvashatjuk: „Erzsébetvárosi ősz – Az 1950-es évek mindennapjai és a forradalom a VII. kerületben

Az Erzsébetváros Önkormányzata gondozásában megjelenő helytörténeti sorozat hetedik kötete ismét a városrész egy meghatározó időszakát tárja az olvasó elé. Több ez azonban a forradalmi események érzékletes ismertetésénél. A szerzők, Vájer Ákos és Zámbó István három nagy részre osztják könyvüket: „A mindennapi élet keretei Erzsébetvárosban és a Rákosi-korszak idején”, „Erzsébetváros a forradalom és szabadságharc napjaiban”, valamint „Erzsébetváros a forradalom és szabadságharc leverését követő időszakban”. A szerzők a már korábban megjelent ’56-os irodalmat felhasználva, szemtanúk elbeszéléseiből, a szélesebb közönség számára nehezen hozzáférhető naplókból, valamint alapos levéltári kutatások nyomán összegyűjtött száraz adatokból állították össze mindenki számára érthető és élvezhető, olvasmányos munkájukat. Ha az olvasó sohasem foglalkozott szociológiával, politológiával, történelemmel, e lapokat forgatva rádöbben: hogyan működik a társadalom. Hogyan hat a politika mindennapi életünkre, olyan részletekig, mint az öltözködésünk, étkezési szokásaink, kulturális beállítottságaink, szabadidőnk eltöltésének módjai. S ami a legfontosabb: milyen szerepe lehet az egyénnek a társadalmi mozgásokban?

Ám ha egy lépéssel tovább gondolkodunk, rájövünk, hogy mindaz, amit e kötetből tanultunk, nem csak az ötvenes évek Erzsébetvárosáról és lakóiról szól. Érvényes volt bárhol bármikor a régmúltban, érvényes ma, és a jövőben is az lesz.