Kovács Patrícia: „Szeretem a negyvenhez közeli éveket”

A színház az otthona, a filmezést kalandnak tekinti. A 10 éves Orlai Produkció egyik meghatározó „arca”. Élvezi, ha elhagyhatja a komfortzónáját. A Félvilág buja démona után aszexuális doktornő a Válótársak sorozatban. A Centrál Színház Házassági leckék középhaladóknak című előadásában egy szerelmi háromszög szálait bonyolítja.

– Mennyit tudsz belevinni a saját párkapcsolati tapasztalataidból Alice szerepébe?

– A színészek folyamatosan magukból építkeznek. Az a dolgunk, hogy előhozzuk azokat a néha sikamlós és kellemetlen pillanatokat, amiket az életben átélünk, hogy aztán a színpadon esszenciálisan megmutathassuk őket. A néző magára ismerhet és nevethet ebben a darabban a jó értelemben vett közhelyes karaktereken. Alice őszinte lény, akinek erkölcsi problémája van azzal, hogy megcsalja a férjét. Ebből adódnak a bonyodalmak.

– 38 éves vagy. Kívülről nézve, minta mostanra értél volna be nőként. Belülről is így érzed?

– Abszolút. Szeretem a negyvenhez közeli éveket. Valahogy tartalmasabb, kerekebb az egész lényem. Sokkal megfontoltabb, megbocsátóbb, türelmesebb lettem. Az anyaság is hozzájárul ehhez, meg a mostani szerepeim, amelyek tartalmasabbak, rafináltabbak, és én magam is egyre többet tudok már az életről. Szerencsés vagyok, hogy minden korszakomban megtalálnak azok a szerepek, amelyekhez éppen közöm van.

kovacs_patricia-13-HR

– Sokat játszol a Belvárosi Színházban az Orlai Produkció előadásaiban. Mit jelent számodra ez a „fiktív” társulat?

– Orlais színésznek tartom magam. Nagyon boldog vagyok, hogy ennek az „istállónak” a tagja lehetek. Orlai Tibor talán az egyetlen olyan színházigazgató, aki a színészeire keres darabot. A Mindent Éváról után azt mondta, hogy jót tenne a szakmai életemnek, ha az ellentmondásos, furcsa, gonosz lány után eljátszanám a Várj, míg sötét lesz letisztult, intelligens, komoly vak Suzyját. Borzasztó mázlista vagyok, hogy Tibor figyel rám, gondolkodik abban, hogy éppen hol tartok, mitől lesz színesebb, gazdagabb a szakmai életem. Arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy milyen színészek működnek jól együtt. Egerben éreztem utoljára ezt a bizalmat, védettséget Csizmadia Tibor igazgató részéről.

– A Kramer kontra Kramerrel debütáltál Orlainál, a gyerekét elhagyó anya szerepében. Lelkileg megrázó feladat lehetett…

– Még nem volt gyerekem, amikor bemutattuk. Akkor lett az igazi, amikor a szülés után visszavettem a szerepet. Azért nagyon fontos állomás az életemben a Kramer kontra Kramer, mert akkoriban lettem szabadúszó. Onnantól, hogy eljöttem a Vígszínházból, elkezdtem magam máshogy látni. És láttatni is. Olyan feladatokat kaphatok, amik – azt hiszem – ott nem találtak volna meg.

– A Mindent Éváról érvényesülni akaró színésznőjeként rajongóból riválisává válsz a Hernádi Judit által alakított korosodó dívának.

– Igen, a legfontosabb nekem ebben az előadásban, hogy megmutassam azt, ahogy Éva átváltozik. Az elején iszonyatosan kedves, csupa bűbáj, a végére szörnyeteg lesz. Nagy egymásra találás volt ez az előadást rendező Pelsőczy Rékával, akivel remélem lesz még közös munkánk. Igazán szerettem azt, ahogy a Hernádit meg engem hol kedvesen, hol pedig keményen terel. Biztonságban éreztem magam attól, ahogy átlát rajtunk.

kovacs_patricia-19-HR

– A Várj, míg sötét lesz igazi jutalomjátékod: vak thrillerhősnőként bánsz el a lakásodba betört bűnözőkkel.

– A próbafolyamat legnagyobb részét az töltötte ki, hogyan tudom a leginkább hihetővé tenni a vakságot. Közel egy hónapig bekötött szemmel próbáltam, a Vakok Intézetében olyan tanárok segítettek, akik felnőttként megvakult emberekkel foglalkoznak. Meg kellett tanulnom, hogy egészen másként működik náluk a koncentráció, a testbeszéd.

– Soha nem láthattunk annyira bujának, démoninak, mint Szász Attila számos fesztiváldíjat nyert filmjében, a Félvilágban. Határátlépés volt számodra Mágnás Elza, a századelő hírhedt kurtizánjának a megformálása?

– Egyéves volt a lányom, még szoptattam őt, amikor ezt a filmet forgattam. Nem vagyok gátlásos, de amikor belenéztem a tükörbe, a mamaságot láttam, nem tartottam magam vonzónak. Át kellett lépnem a határaimat, hogy elhiggyem, „királynő vagyok”, aki lusta macskaként belenyúl a fotelbe, és várja, hogy elé járuljanak. Mágnás Elza legnagyobb fegyvere a teljes gátlástalanság, csak a saját érdekei számítanak. Én nagyon más ember vagyok.

– A csábítót alakító Kulka Jánost a kedvenc partnerednek nevezted.

– Tizennégy éves korom óta ismerem Jánost. Először még gyerekszereplőként játszottam vele a Valahol Európában előadásban. A Györgyike, drága gyermekben komoly férfi-nő viszonyt éltünk meg. Ő az a színész, aki mellett igazán nőnek érezhetem magam.

– Minek tekinted a televíziós kalandozásaidat műsorvezetőként, majd a Got Talent zsűritagjaként?

– Úgy voltam vele, hogy ha a komfortzónámon belül maradok, akkor soha nem tudom meg, hogy miről maradok le. Szeretnék flexibilis maradni, észrevenni, ha olyan ajánlatot kapok, ami tágítja a kreativitásomat, az érdeklődési körömet. Rengeteget tanultam a televíziózásból, bármikor tudok szövegeket felvezetni, megvédeni a beszélgetőpartneremet, ha rossz helyzetbe kerül, úgy beszélgetni, hogy közben a fülembe beszélnek. Azt is megtapasztaltam, hogy őrületes kommentháborút, ítélkezéseket, bulvárcikkeket indított el a televíziós szereplésem. El kell fogadni, hogy ilyen a netes világ.

– A Bocs, félrement című Orlai Produkció is ennek a veszélyeiről szól. A félreértések lavináját indítja el egy félrement üzenet…

– Remélem, hogy nagyon sikeres lesz ez az előadás, bevonzza azokat a fiatalokat is, akik egyébként nem járnának színházba. Magam nagy használója vagyok az internetes eszközöknek, és álszentségnek tartom, amikor azt mondják, hogy milyen rossz ez a sok kütyü az életünkben. Én szeretek a 21. században élni.

Szentgyörgyi Rita