Természetes eszközökkel a társadalmi ellentétekről

„Ha a film megtekintése után egy pillanatra is másként gondolnak a nézők a hasonló helyzetben élő szomszédjaikra, ha egy nagyon picivel közelebb kerülnek egymáshoz, akkor már megérte elkészíteni – mondta el lapunknak Schell Judit a hetekben mozikba került Brazilok című vígjáték kapcsán, amelyben egy csapatnyi roma fiatal a focipályán mérkőzik meg a rájuk ferde szemmel néző polgármester válogatottjával.

TM Mint a sajtótájékoztatón is elmondta, elsősorban azért vállalta szívesen a szerepet, mert az alkotótársai személyes barátai is egyben, akikkel mind örömmel dolgozik együtt. Emellett mi volt még, ami különösen vonzóvá tette a forgatókönyvet?

Egy nagyon kedves történetnek tűnt már első olvasáskor is, aztán amikor elkezdett az egész film formát ölteni, és kiosztották a szerepeket, még szimpatikusabbá vált a projekt, és végül nagyon kellemes meglepetés volt találkozni a forgatáson az amatőr színészekkel is, akik kivétel nélkül profi alakítást nyújtottak. Ugyanakkor tényleg az vonzott a legjobban, hogy újra dolgozhattam mások mellett Mécs Mónikával, illetve Rohonyi Gábor társrendezővel, akivel legutóbb tíz éve, a Konyec – Az utolsó csekk a pohárban című filmet készítettük közösen, és azóta is barátok maradtunk. Emellett bár még nem forgattunk együtt, M. Kiss Csabát is ismertem korábbról, szóval a jó társaság és hangulat miatt örömmel mondtam igent.

Fotó: Hegedűs Róbert

TM A Brazilok igencsak komoly társadalmi problémákat feszeget; ahogyan az egyik szereplő szájából is elhangzik, a békéhez csak harc árán vezet az út. Ön szerint azonban képes eljutni a film a róluk szóló, békétlen rétegekhez?

Nem vagyok benne biztos, viszont azt gondolom, egyetlen film sem képes megoldani társadalmi problémákat, nem is ez a célja a Braziloknak. Természetesen próbál pozitív ideológiát közvetíteni, de függetlenül attól, hogy romákról vagy másokról van szó; ha valakinek mindennapi problémákkal kell szembenézni, ha a konfliktusok hátterében sokéves személyes vagy társadalmi ellentétek húzódnak, akkor kevés egy játékfilm ahhoz, hogy orvosolja a problémákat. Ugyanakkor, ha a megtekintése után egy pillanatra is másként gondolkodnak a nézők a hasonló helyzetben élő szomszédjaikról, ha egy nagyon picivel közelebb kerülnek egymáshoz, vagy ha már felvillant bennük a gondolat a megbocsájtásról, a tűzszünetről, a film pedig némi katalizátorként képes erre a folyamatra pozitívan hatni, akkor már megérte elkészíteni a Brazilokat. Egy kedves, megmosolyogtató történetről van szó, ami után talán kicsit jobb érzéssel tekintünk egymásra, és megmozdít bennünk valamit. Más kérdés persze, hogy üzemel-e egyáltalán mozi az ország azon részein, ahol a legjobban eszkalálódtak a konfliktusok, és ahol a legnagyobb szükség lenne erre az üzenetre.

TM Mennyire érzi hitelesnek a filmben látható leszakadt társadalmi rétegek ábrázolását? Került korábban személyes kapcsolatba ezzel a világgal?

Debrecenben nőttem fel egy bérházban, amelynek az egyik oldala a városra nézett, mögötte azonban elmaradottabb, történelmi városrész volt. Minden hétvégén jöttek a helyi romák kéregetni, mi alig vártuk gyerekként, hogy odaadhassuk a kinőtt ruháinkat, a már nem használt játékainkat. A filmben Farkas Franciska visszarepített ebbe az időbe, minden általa is használt hangsúly a fülemben van.

TM Felüdülés volt a sok főszerep után egy apróbb karaktert megformálni? 

Abszolút felüdülés volt, hiszen a Csak színház forgatásáról csöppentem ebbe a filmbe, és jó volt egy kicsit másik szereppel is foglalkozni, friss levegőt szívni Acsán, ahol forgattuk a Brazilokat.

Fotó: Hegedűs Róbert