ÖNBECSÜLÉS, SZAKMAI ALÁZAT ÉS SOKSZINTŰ HOZZÁÉRTÉS

Csík30 – 30 év boldogság címmel kerek évfordulót ünnepel az 1988-ban alapított Csík Zenekar a Budapest Kongresszusi Központban, december 28-án és 29-én. A dupla születésnapi koncerten kívül a Felvidéken és Erdélyben több helyszínen is megünneplik a jeles évfordulót. Ebből az alkalomból beszélgettünk a zenekar alapítójával, prímásával.

TM Milyen meglepetésekkel készülnek a Csík Zenekar jubileumi koncertjére?

– Nem a meglepetésekről szól ez a koncert, hanem annak a megünnepléséről, ami eddig történt a zenekar életében. Azokat az előadóművészeket hívtuk meg közreműködőnek, akik velünk tartottak az elmúlt évek során. A népzenei oldalról vendégünk lesz a Fölszállott a páva népzenei versenyekből, illetve a Magyar Állami Népi Együttes kapcsán sokak által ismert Pál István „Szalonna”. A fúvós Tölcséres Banda is fellép. A Fitos Dezső Társulattal szintén dolgoztunk már korábban, ők a táncot képviselik. A népzenei feldolgozások mellett az egyik koncerten Lovasi Andrással, a másikon Kiss Tibivel és Presser Gáborral azokat a számokat idézzük fel, amelyeket az elmúlt 15 évben szólaltattunk meg.

TM Az évfordulóra film is készült. Mit tartottak fontosnak megosztani magukról?

– Két film is született rólunk ennek kapcsán. A Lévai Balázs rendezte Harminc év az évfordulóra készülő új szám készítéséről szól, amikor együtt dolgozunk a költő, szövegíró Grecsó Krisztiánnal. Az év végi nagy zárókoncertek promóciójaként most került a netre és a média különböző csatornáira. A másik filmnek, amit Kiss Stefán Mónika rendezett nagyon sajátos a műfaja, se nem dokumentum, se nem portréfilm. A zenekar hétköznapjairól, gondolatairól szól. Mindannyiunkat az az alapszándék vezérel, hogy a közös muzsikálás és a népzene szeretetét adjuk tovább minél igényesebben, hitelesebben. És ez egyfajta egy húron pendülést jelent számunkra mind a mai napig.

TM Kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy ilyen hosszan, töretlenül magas színvonalat képvisel. Mitől tudott megmaradni az egy húron pendülés?

– Nagy szerencsének gondolom, hogy olyan emberek találkoztak össze, akik a nehézségeket és a sikereket is kulturáltan tudták kezelni. Egyikünk sem szállt el a nagyképűségtől, nem csúszott szerénytelenségbe. Egészséges önbecsülés, önbizalom van bennünk, szakmai alázat és sokszintű hozzáértés. Mindegyik zenész szakmai tudást, tapasztalatot hozott magával. Profi tánc- és zenei együtteseknél dolgoztak évekig, ismerték a színpad, a koncert, a technikai eszközök törvényeit. Zenekarvezetőként fontos feladatom volt az értékrendet, a népzene alapvető tiszteletét, a változó zenei világ felé való nyitottságot úgy megőrizni, hogy egészséges arányok maradjanak.

TM Kezdettől a népzenei hagyományok ápolására, megőrzésére szövetkeztek?

– Mindannyian nagyon szerettük a népzenét, és minél jobban meg akartuk ismerni. És ahogy megtanultuk, és egyre ügyesebben játszottuk, mások is örültek, hogy hallották tőlünk azokat a népzenei dallamokat, amelyeket a koncertekre vittünk. Szép lassan a kapcsolatok is megnyíltak, és több alkalom kínálkozott arra, hogy egyre jobb zenészekkel dolgozhassunk együtt. Ennek is köszönhető, hogy ez a három évtized szépen telt el.

TM A Csík Zenekar egyre inkább nyitott a városi folklór, az alternatív popzene felé. Engedményeket tettek annak érdekében, hogy minél többekhez jusson el a zenéjük?

– Sokan mondták, hogy tiszteletlenül bánunk az autentikus népzenével, néha még azt is, hogy ártunk neki. Minden koncertünkön fontos, hogy legyen autentikus népzene. Vannak olyan koncert-összeállításaink, ahol kalocsai katonadalokat játszunk vagy az erdélyi, kalotaszegi legényest, csárdást, szaporát. Nem akarunk elrugaszkodni ettől. Amit jónak, értékes tartunk, azt meg kell őrizni, de ahhoz, hogy minél több módon tudjuk átadni a gondolatokat, nyitottnak kell lenni más irányzatok felé.

TM Ön szerint miben változott a népzene Magyarországon az elmúlt 30 évben?

– A 70-es években indult a táncházmozgalom, és másképpen kezdtek gondolkodni a városi fiatalok a magyar falusi zenei kultúráról, a paraszti zenéről. A következő évtizedekben a népzenegyűjtőknek köszönhetően egyre többen, egyre jobban megismerték azt. A táncosok, táncegyüttesek, népzenészek által fontos folyamattá vált az igényes
népzenei produkciók színpadra kerülése. A 90-es években egyre több művészeti iskola jött létre a vidéki városokban is, ahol néptáncot, hangszeres népzenét, népdaléneklést tanultak a fiatalok. Manapság több százezerre tehető azoknak a gyerekeknek, fiataloknak a száma, akik művészeti iskolákban táncegyütteseknél tanulják a magyar néptáncot, népzenét, de ennél sokkal többen vannak az idősebb generációval együtt, akik szeretik a magyar népzenét. A Fölszállott a páva produkciókban lehet látni, hogy milyen elképesztő színvonalon, felnőtteket megszégyenítő módon ismerik a gyerekek a népzenei kincseinket. Globalizálódó világunkban egyre nagyobb értékkel bír, hogy főleg a fiatalok a helyükre tegyék magukat, büszkék legyenek a nemzeti, kulturális hovatartozásukra.

TM A Most múlik pontosan Quimby-dal a Csík Zenekar feldolgozásában vált örökzölddé. Sokan ezzel a dallal azonosítják Önöket.

– A Kispál és a Borz dalaival foglalkoztunk éppen, amikor Szabó Attila, a zenekarunk gitárosa, hegedűse ajánlotta a Quimby dalát feldolgozásra. A legnagyobb elismerést a Most múlik pontosannal kaptuk mind a közönség, mind a szakma részéről. Sok sikert és örömet adott, ennek köszönhetjük a barátságot a Quimby zenészeivel. Ugyanakkor okozott nehéz helyzeteket is. A mi nevünket, fotónkat használták egy felvételhez, amelyen a dalt átdolgozva, átírt szöveggel teljesen más közegbe helyezték a hozzájárulásunk nélkül. Sok kellemetlenségünk adódott belőle, de nem foglalkoztunk vele, hogy ne kapjon nagyobb reklámot a negatív propaganda.

TM Úgy hírlik, a személyes kedvence az Én vagyok az, aki nem jó…

– Mindenkinek a saját összeállításai a legkedvesebbek, és azok, amelyek autentikus népzenei értéket képviselnek. Az Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen című összeállítás Ferenczi Györggyel ugyanúgy kedves nekem, mint a Presser Gábor nagyon szép dalából készült Te majd kézen fogsz és hazavezetsz, vagy a Hobo Blues Band nótával ötvözött széki négyes tánc, a Széki hobo.

TM Mit terveznek a közeli jövőben?

– Felvételeket készítünk az új lemezhez, amit esetleg jövőre kiadunk. Szeretnénk egy produkciót létrehozni leginkább táncosok közreműködésével, és tervezünk egy másik műsort is az irodalom, a népzene és a klasszikus zene párhuzamában.

Szerző: Szentgyörgyi Rita

Fotó: Hegedűs Róbert