LÉDA A PSZICHOLÓGUS

A 19. században élt egy angol plébános, aki Jack Russel névre hallgatott, és szenvedélyes vadász volt. Halhatatlanná vált, két okból is. Egyrészt Swimbridge városka – ahova pályája csúcsán vikáriusnak nevezték ki – híres kocsmája a mai napig az ő nevét viseli, másrészt rókavadászataihoz gyors lábú kotorékebre lévén szüksége, kitenyésztette a Jack Russel terriert. De ennek már másfél évszázada.

Napjainkban pedig él Pest belvárosában, az irodalmi kávéházak közelében egy kutya (ámbár ő embernek képzeli magát), akinek gazdija (aki egyébként nem képzeli magát kutyának) szeretetén Ady Endrével kell osztoznia. Neve épp ezért Léda. Fajtája: Jack Russel. Hogy Léda mennyire értékeli Ady költészetét, előttünk egyelőre rejtve marad. Ámbár köztudott, hogy egy jólnevelt angol lady minden körülmények között megtartja magának a véleményét. Sejthető azonban, hogy a kortárs irodalom híve: míg rövid időn belül két Márai-kötetet is megtépázott, Varró Dániel műveit nagy tisztelettel kotorja le a polcról. A Jack Russel terrier, szemben névadójával, az elegáns Jack Russel vikáriussal, eleven teremtés.

Léda, ha kolbászt szimatol, felugrik a konyhapultra, fáradhatatlanul rohangászik a Ligetben vagy a Margitszigeten, levakarja a cipőfűzők végéről azt a pici műanyagot – bár meg kell említeni, hogy ez az egyetlen káros szenvedélye. Ám ez csak a felszín. Léda valójában nyugodt és maga körül nyugalmat árasztó kutya. Átalussza az éjszakát, összetekeredve, ilyenkor – már csak a színe miatt is – hasonlít egy kakaós csigára. Reggelenként föl kell ébreszteni – csak emlékeztetőül: általában a kutyák ébresztik a gazdit. Az óhazából átörökölvén az angolok irigylésre méltó hidegvérét, nincs az az izgága eb, amelyik föl tudná hergelni. Önzetlenségét bizonyítja, hogy akár el is ehetik előle a vacsoráját (egyik Jack Russel társa valóban vetemedett már ilyesmire), Léda csendben végignézi. Ha idegen megy végig a folyosón, csak mordul egy rövidet, éberségét jelezvén, s egyben azt is, hogy az eseményt nem tartja megugatásra méltónak.

Történt egyszer, hogy okostelefonnal rögzítették Léda néhány egyedüllétben eltöltött óráját. A mobiltelefon (korunk eme legfertelmesebb találmánya, melynek segítségével még egy diszkrét angol úrihölgy csendes magányának legintimebb pillanataiban is vájkálhatunk), tehát a mobiltelefon felvételén Léda fölül a kanapéra, percekig csak néz, gondolkodik, majd átül egy székre és tovább gondolkodik. Kicsit sétál, átrendezi a párnákat, majd ismét gondolataiba merül. Hogy mi járhat ilyenkor az agyában, az ő titka marad. De mikor hazajön a gazdi, odabújik hozzá. És szó nélkül megy, ha egy-egy hétvégére, vagy akár csak egy séta erejéig kölcsönkérik a barátok, akiket megvisel az élet, vagy bármilyen gond merül fel emberi kapcsolataikban. Léda puszta jelenléte segít rajtuk. Pedig Jack Russel plébános úr szenvedélye a vadászat volt, nem a pszichológia.

Szerző: Kerényi Mihály

Fotó: Hegedüs Róbert