Arany idők

Egy pár, ajándékba kapott fülbevaló, érettségire a nagyszülők által adományozott nyaklánc, míves karkötő – ha aranyból van, tulajdonosa máris egy világméretű, pezsgő, napi sokmillió dollár forgalmú befektetési piac szereplője. Az ár pillanatonként változik az 1919-ben a világhírű Rothschild család által alapított Londoni Aranytőzsdén, és így pillanatonként értékelődik fel- vagy éppen le a nyakban, zsebben hordott, vagy éppen a páncélszekrényben tartott ékszer, rúd, érme értéke is.

Az arany ugyanis arany, legyen bármilyen formában, és a világ bármely pontján. Az interneten, újságokban ma már mindenki számára könnyen megtalálható világpiaci ár pedig minden aranytartalmú tárgyra érvényes, persze csak a finomsága arányában. A hivatalos kurzus 24 karátos tisztaságra szól, akinek csak 14 karátos gyűrűje van, a mindenkori árnak csak 60 százalékára számíthat. Már ha el akarná adni. És hogy hol? Némi árrés levonása után bármelyik aranyművesnél, a világ bármely pontján.

Az arany befektetés óriási előnye, hogy piaca határok nélküli, a Budapesten vásárolt aranyat egy zakózsebben kényelmesen elrejtve bárki feltűnés nélkül elviheti Bécsbe, Zürichbe vagy akár Moszkvába, mindenhol nagyjából ugyanannyiért tudja eladni. Jelentős érték, ami kis helyen elfér – egyetlen grammja a mai, 1300 dolláros világpiaci árszintnél 9200 forint. Az árat ugyanis angolszász mértékegységben, unciában határozzák meg (1 uncia 31,1 gramm), azaz egy apró, 100 grammos lapka közel egymilliós vagyon. De a manapság itthon is egyre népszerűbb, az osztrák posta által kibocsátott, a Bécsi Filharmonikusokat ábrázoló 1 unciás érme is kisebb, mint egy 200 forintos – pedig 300 ezer forintot ér.

Az arany értékőrző vagyon, legalábbis az elmúlt évszázadokban folyamatosan tartotta vásárlóerejét.  Még dollárban is: az 1970-es évek elején egy kisebb családi házat 25 ezer dollárért lehetett megvásárolni, ami akkoriban 700 uncia arany ára volt. Mai áron ez az aranymennyiség közel 1 millió dollár, amiért már egy nagyobbacska villát is vásárolhatunk, a világ bármely részén. Az értékállóság záloga egyébként éppen a különféle államoktól, kormányoktól való függetlensége. Semmilyen populista politika, választási ígéret nem képes elértékteleníteni. Kereslete az ékszerészek és az elektronikai ipar miatt stabil és növekvő, kínálata viszont véges. Eddig a történelem folyamán mindössze 170 ezer tonna, ami összeolvasztva elférne egy 21 méter élű kockában. Ez évente mindössze 2500 tonnával nő, ráadásul a bányákból egyre drágább a felszínre hozni az aranyércet.

Így a lassú felértékelődés előre borítékolható. Nem csoda, ha a világ leghíresebb befektetői is tartanak belőle. Mint például a magyar származású amerikai milliárdos, Soros György, aki a pénz értékének csökkenése (az infláció) miatt 2012-ben 220 millió dollár értékben vásárolt. John Paulson, a pénzügyi válságból meggazdagodó sztárbefektető 3,66 milliárd dollárt fektetett aranyat tartó befektetési alapokba, a világ talán leggazdagabbjának tartott mexikói Carlos Slim pedig 750 millió dollárért vásárolt arany- és ezüstbányákat. Egyedül Warren Buffett, a szintén a leggazdagabbak közt emlegetett spekuláns ódzkodik az aranytól, mert szerinte valójában haszontalan megtakarítási forma. Számítása szerint, ha a világ teljes létező aranykészletéért – ennek értéke mai áron körülbelül 9000 milliárd dollár, azaz körülbelül 2,178,000 milliárd forint – az összes amerikai termőföldet felvásárolhatná, sőt, akár 20 Exxon Mobil olajcégre is futná a maradékból.

Namármost, ha összeadjuk, hogy a termőföldeken a következő mondjuk 400 évben mennyi búza, kukorica teremne, és mekkora nyereséget hozna az olajvállalat (az Exxon éves profitja több, mint 40 milliárd dollár évente) – nos, akkor az alternatív befektetéssel jobban járhatunk, mint az arannyal. Ami valahol mégiscsak egyfajta szemfényvesztés, igazi haszna nincs, kamatot nem fizet, és mindenkori értéke leginkább attól függ, hogy az emberek hisznek-e benne. Egyelőre azonban úgy tűnik, még töretlen az aranyba vetett bizalom. Bár pár évvel ezelőtti, történelmi csúcsához képest ma jóval alacsonyabb a világpiaci ár, az olyan geopolitikai feszültségek, mint a mostani ukrán–orosz szembenállás, máris felfelé mozdítják az évszázadok óta végső, biztos menedéknek számító nemesfém kurzusát.