Szabó Győző – Imádok élni, ennyi az egész

Sokoldalúsága lenyűgöző. Volt csapos, grafikus, drognaplóíró. Hobbija a színészet. Sportol, lakásbelsőket tervez, forgatókönyvet ír, időnként vendéglátózik, amikor teheti, utazik. Pörög, és mellette boldog családi életet él… Hogy hogyan? Erről kérdeztük Szabó Győzőt.

Hosszabb szünet után, újra moziban is láthatunk téged, a Liza, a rókatündérben. Sok szempontból különlegesnek tartják ezt a filmet. A forgatást te hogyan élted meg?

A rendezőt, Ujj Mészáros Károlyt régóta ismerem, egy baráti társaságba tartozunk. Én grafikusként diplomáztam, s ezek még abból az időből eredeztethető barátságok, ezért tudom, milyen régóta készült a Lizára. Nagyon jó hangulatú volt a forgatás, mert maximálisan fel volt készülve és pontosan tudta, hogy mit akar látni. „Könnyű dolgunk volt.”

Milyen szerepet játszol a filmben, és mennyire áll közel hozzád ez a szerep?

Kicsi, ám annál fontosabb a Lizában a szerepem. Nem árulhatok el róla többet. Arról viszont szívesen beszélek, hogy a Liza, egy különleges történet, ilyen magyar mozi még nem volt, ez egészen biztos! A számok is elég szépen mutatják: harmadik hete megy, és több mint 60 ezren látták már, és ez nagyon nagy dolog.

Említetted, hogy grafikus az eredeti szakmád. Hogyan lett színész belőled?

Egy éjszakai művészkocsmában dolgoztam a 90-es évek elején. A legendás Mikszáth Kálmán téri Tilos az Á-ban voltam csapos. Egy alkalommal egy rendező odajött hozzám, látta, hogy a pultban nagyon élem az életem, ezerrel pörgök. Így kerültem színpadra.

Mit jelenet számodra a színészet? Élethivatásodnak érzed? Látsz benne fejlődési lehetőséget a saját életed vonatkozásában?

Ez az a dolog, amit szeretek csinálni. Nem hivatásom, hanem a hobbim, a mindennapi örömöm. Nagyon szeretem azt, amit csinálok, imádom a próbákat, szeretek játszani, és széles palettán is játszom a színházakban. Szeretek az életben is játszani, társaságban is, ha kell, bohóckodni. A tévé- és filmszerepeim mellett, amelyek inkább a vicces vagy komikus felé tolódnak el, a színházakban inkább komolyabb, mélyebb szerepeket játszom.

Közelebb is állnak hozzád ezek a drámai szerepek?

Mind a kettőt szeretem. Minden egyes új előadás, új darab egy új megpróbáltatás és egy új fejlődési lehetőség egyben. A pályám elején nulláról indultam, technikailag nem tudtam semmit. Pedig ennek is megvan a technikája ugyanúgy, mint a grafikusságnak vagy a csavaresztergályosságnak. Minthogy nem a színművészetin diplomáztam, ezt én az évek során, a színpadon tanultam meg.

Milyen darabokban láthat jelenleg a közönség?

A Thália Színháznak vagyok a tagja, ahol nagyon jól érzem magam, ott játszom több darabban. Akinek van kedve, keressen rá a Thália oldalára. A Katona József Színházban játszom a Top Dogs című előadásban, a Centrál Színházban a Jó zsaru, rossz zsaruban Stohl András partnereként, a Beugró pedig a Játékszínben van.

Saját könyvedből, a Toxikomániából tervezel forgatókönyvet írni. A film elkészítésében is vállalnál szerepet?

Sokan kérdezték, hogy nem akarok-e rendezni. Valahogy nem vágyom rá, de nyilván, hogyha lesz ebből a filmből valami, akkor valamilyen módon jelen leszek benne, miután elég sokat tudok arról a dologról, amiről szól majd a film: az én tízéves alámerülésemről. De a színház és film világán kívül is sok minden érdekel. A nyelvek, a könyvek. Most télen úgy döntöttem, hogy snowboardozni szeretnék megtanulni…

Szabó Győző

Csupa olyan dolgot csinálsz, amit szeretsz, ami játék?

Csak olyat. Most is azért vagyunk itt.

Nem véletlen, hogy a Sophie & Ben Bistróban vagyunk. Az interjú után mit fogsz csinálni?

Az interjú után visszatérek kicsit az első szakmámhoz. Az étterem egyik tulajdonosa nagyon régi barátom. Szóba került, mi lenne, ha beállnék a pultba újra, úgyhogy ma 7-től 10-ig ételeket, italokat szolgálok fel itt, szerelemből. Nem szakadt meg a kapcsolatom a vendéglátóiparral. Belga sörnagykövetként is szoktam például rendezvényeken, sörfesztiválon sört csapolni.

Belga sörnagykövet is vagy?

Nagyon szerettem a belga söröket régen, bár ma már jobban kedvelem a jó borokat. De ha van valamilyen rendezvény, akkor én ott vagyok a Belga söröző képviseletében. Ők hívnak nagykövetnek, és ha van valamilyen belga sörös esemény, akkor meghívnak.

Mi a kedvenc belga söröd?

A nem túl nehéz búzasöröket kedvelem. Az ale söröket. No és a vörös, félbarna, barna söröket. A világos, szűrt, pils-típust nem annyira. Inkább, amiknek teste van.

Van még más is, amit szerelemből csinálsz a színészet mellett?

A grafika. Egy-egy produkciót még csinálok, készítek plakátokat, leporellót, a barátaimnak lakásbelső tervet. A sajátomét is én csináltam, a hétvégi házunknak is én terveztem minden részletét. Ha valaki megkér, hogy valamilyen alkalomra kéne valami illusztráció vagy játék; ezeket szerelemből csinálom. Annak idején játékkészítőként végeztem a kisképzőben. Akkor még nem volt ekkora divat a számítógépes animáció; mi faragtuk, fúrtuk a játékainkat. A lányomnak sok játékot készítettem fából, papírból, textilből, amikor kicsi volt.

„Megvan az a pólusom is, amikor csak úgy egyedül elindulok. Egy buddhista mondás szerint az ember mindig egyedül van: egyedül jön a világra és egyedül hal meg.”

Úgy tudom, hogy két gyermeked van, két anyukától. Mennyire tudod velük a színészet mellett tartani a kapcsolatot?

A színészet mellett nagyon nehéz a kapcsolatot bárkivel is tartani, de miután mindkét gyermekem édesanyja színházi ember, ezért nagyon jól tudták, mit vállaltak, mibe mentek bele, én pedig igyekszem tartani a kapcsolatot mindenkivel. A két testvér is találkozik. Rák vagyok, családcentrikus.

Kétszer kerestelek telefonon, mind a kétszer valamilyen családi programra hivatkoztál. Mennyire fontos, milyen szerepe van a családnak az életedben?

Nagyon fontos, mert egyrészt megnyugtató a dolog, még öt percre hazamenni megölelni a kisfiamat, az is jó. A lányommal ma délután is találkoztam, együtt ebédeltünk. Szóval, fontos a család nagyon. De megvan az a pólusom is, amikor csak úgy egyedül elindulok. Motorozom – a sportban általában egyedül vagyok. Egy buddhista mondás szerint az ember mindig egyedül van: egyedül jön a világra és egyedül hal meg. Tehát van filozófiája az egyedüllétnek is. Az a másik pólus. Azt is szeretem, és szeretem a pörgős életet is. Volt az az időszakom, amikor mindenféle szerek és egyéb rabja lettem. Ma például már nem megy ez a hajnalig dajdaj. Most már sokkal inkább szeretek egy pohár vörösborral elücsörögni, és kicsit szordínósabban élni az életet. De például nemrég egy teljesen spontán buliba belecsúsztunk Judittal, a kisfiam anyukájával, és hajnal négykor azon vettük észre magunkat, hogy még táncolunk valahol.

Említetted egyik beszélgetésünkkor, hogy edzésre mész. Mit sportolsz?

Sokféle edzésre járok. Egy sportszakember barátom mondta, hogy sokfélét kell csinálni, nem szabad egybe beleragadni. Gyerekkoromban atlétizáltam, aztán eveztem, úsztam, aztán jöttek a küzdősportok, a boksz, a kempo. Mai nap hívott a boxedzőm, hogy mi van már, rég voltam. Minden nap valami mást csinálok. Úgy állítom össze, hogy legyen benne kardió, erőnléti, funkcionális edzés, úszás, labdajáték. Nagyon szeretek pingpongozni. Teniszezni ugyan nem tudok, de néha szoktam azt is; kell olyan sport is, ami kicsit közösségibb. Nagyon szeretek játszani. Számítógépes játékokat is. Playstation, autózós, Fifa, foci ott is.  Minden, ami játék, leköt.

Szabó Győző

Az utazás egy másik kiemelt témád. Mi az, ami hajt újabb és újabb országokat megismerni? Mi motiválja utazásaidat?

Igazi viking vagyok, aki fölfedezi a világot. Igyekszem a kitaposott út mellett menni. Afrikában is nagyon sok helyen jártam már, és általában nem a turista útvonalon megyek, hanem igyekszem az autentikus közegében megismerni a helyieket. Voltam például Ghánában olyan helyeken, ahol dagasztott sár és pálmaleves kunyhók közt szaladgáltak a kis pucér gyerekek, és ahhoz, hogy bemehessek a területre, a falu hét bölcsének engedélye kellett.

Hogy jutottál el Ghánába? Nem egy mindennapos úticél…

Egy karitatív ügy kapcsán. Egy művésztelepen építettünk két közösségi házat, ami gyorsan ment, mert ott nem kell ablakokat, fűtést és hasonlókat beépíteni. Vittünk segélycsomagot, játékokat is.

A helyek közül, ahol jártál, hová mennél a legszívesebben vissza? 

Sok ilyen hely van. Mindenhová valami másért mennék vissza. Ghánába, mert annyira ősi, civilizáció- és sallangmentes. New Yorkba, mert fantasztikusan tetszett. Ott minden a szabadságról szól. Olaszországot a mentalitásáért szeretem. Van egy kisváros, ahova visszamegyek minden évben kétszer, Észak-Olaszországban, Udinéhez közel. Nagyon fura energiák kapcsolódnak ott össze. Az Alpok alatt, Cividale a neve, nagyon kicsike, ősi, mégis érződik, hogy gazdag ékszerkészítő város ez, macskaköves, kis éttermekkel, kis átbújókkal, átjárókkal. A hegyekből lefolyó, zubogó, tiszta vizű, kvarc tiszta patak folyik keresztül rajta, egy nagy híddal. A városból egy pici sétával oda jutunk, ahol kiszélesedik olyan öt méterre, lehet ugrani a jéghideg vízbe. Ott lehet táborozni, elmélkedni. Én egyébként is patak vagyok inkább, mint állóvíz. A vízjegy ugye, a rák megint csak. És ott aztán ücsörögni, és van, hogy két-három órát leülök egy nagy kőre, és akkor ott ücsörgök, és nem csinálok semmit, vagy csak olvasok. Ez például nagyon vonz. De vonz a Baltikum, a tengerpart. Albániától kezdve mindenhol voltam. Svédországban, Kínában kétszer, Hong Kongban, Makaóban. Mindig-mindig van valami mozgás.

„Az interjú után beállok  a pultba újra, úgyhogy ma 7-től 10-ig ételeket, italokat szolgálok fel itt, a Sophie & Ben Bistróban – szerelemből.”

Magyarországon belül is szeretsz utazni?

Igen. Sokat dolgoztam Szegeden, és mint várost nagyon szeretem. Aztán a hegyeket. Anyukáméknak van egy kis háza a Mátrában, nekem van egy kis hétvégi házam, amit említettem, Tatán. Tata szerintem egy nagyon klassz európai kisváros. Ugyanígy Keszthely is. Nem vagyok egy nagy Balaton fun, valamiért ez kimaradt. Nyírbátori gyerekként vágyódtunk, minden évben vártuk a nyarat, hogy átmenjünk, de ez akkor egy nyolcórás út volt onnan, átmenni az egész országon. Ritkán volt rá lehetőségünk, nem kaptuk ezt meg. Helyette a Tiszát kaptuk, az öreg Túrt, meg a Kőröst, és ezek a vizek is jók voltak nagyon.

Van-e valamilyen életterved, életlátomásod, amit még szeretnél, ha beleférne az életedbe, amit szeretnél megvalósítani?

Szakmailag szeretnék azért még fejlődni. S ha ez a film elkészülne a könyvemből, az biztos, hogy szép állomás lenne. A másik vágyam, hogy a család maradjon együtt. Ez fontos. Nagyon szeretnék elmenni Balira egy hónapra a családdal, vagy akár fél évre. Szeretném teljesen kilőni magam mindenből,  elmenni egy picit, mert ez a lassan húsz év már picit erős. Sok volt. Begyorsult. A Valami Amerika óta rengeteg előadásban, rengeteg filmben szerepeltem. Gyerekek, család. Jó lenne egy ilyen teljes átmosó, gondolatátmozgató időszak… Nem csinálnék semmit, csak elvinnék magammal pár könyvet, lehet, hogy rajzolnék megint. Meg ha egyszer úgy adódik, szeretnék egy kertes házat, ahol a család együtt, semmi luxus, csak kis kert, kis terasz. S nagyon ki lennék békülve egy ekkora kis barátságos étteremmel, mint ahol most ülünk, annak az előrésze. Mert én nagyon szeretek főzni. Mások szerint nem is rosszul. Lennének olyan ételek is, amiket én találtam ki vagy én fejlesztettem.

Mondanál egy-két saját receptet?

Improvizálni szoktam. Meg tudok csinálni mindent, az olasz tésztáktól a különböző magyaros ételekig. Saját fejlesztés az rengeteg van. De megtanultam a japán konyhát is, a szusi készítését hónapokig gyakoroltam, már japán estet is bármikor tudok csinálni. Tésztát is tudok saját magam gyúrni. De a legfontosabb talán az, hogy nem használok sok fűszert, mert ha az ember jó alapokat vesz, akkor már kevés fűszert igényel az étel. Az alapízeit nem a fűszerek adják meg az ételnek, hanem maguk a hozzávalók.

A japán konyhát hol tanultad? Honnan jött az ötlet?

Meg akartam tanulni szusit készíteni. Kíváncsi voltam. Nagyon régóta érdekel a japán kultúra. A szamurájok, maszkok, fametszetek, textilminták, a japán színház, a japán bábművészet, a bunraku.

Engem pedig leginkább az érdekel, ki, mit tart fontosnak az életben.

Imádok élni, ennyi az egész. Imádok utazni, imádok jó borokat inni, jó ételeket enni. Igyekszem az életemet jó minőségben élni.