Kitart céljai mellett a BOM

Magyarország, pontosabban Budapest ugyan visszavonta a 2024-es nyári olimpiai játékok megrendezésére benyújtott pályázatát, ám ez nem tántorítja el a BOM-ot a céljaitól. A szervezet egyfelől továbbra is napirenden kívánja tartani a budapesti olimpia ügyét, másrészt a BOM a Magyar Sportért Alapítvány immár negyedik éve támogatja olimpiai kerettag, vagy abban teljesítményük alapján joggal reménykedő sportolók továbbtanulását. Gundel Takács Gábor, a népszerű televíziós személyiség, a BOM szóvivője beszélt a szervezet munkájáról és személyes kötődéséről.

– Milyen megfontolásból, indíttatásból vállalta el, hogy szóvivőként segítse a BOM munkáját?

– A szóvivői tisztség a kelleténél talán hivatalosabban hangzik. Egy alkalommal helyettesítenem kellett Szalai-Berzeviczy Attilát, a BOM elnökét, s megkérdeztem tőle, mégis, milyen minőségben képviseljem a szervezetet. Erre ő azt felelte: legyél a BOM szóvivője… Ebben meg is egyeztünk. Ez már jóval 2005 után történt, amikor a BOM megalakult, s magam is örömmel csatlakoztam a tagjaihoz, támogatva annak céljait. Az olimpia ugyanis valóban csodálatos eszme és egyben csodálatos verseny. Nekem először 1992-ben Barcelonában volt alkalmam ezt személyesen megtapasztalni. Azt, hogy az emberek a lényeget tekintve mindenhol egyformák, békességben szeretnének élni, jókat beszélgetni, megérteni a másikat, osztozni egymás boldogságában. Azóta azt kívánom mindenkinek, hogy egyszer jusson el egy olimpiára, és átélhesse ezt az élményt. Ez persze csak keveseknek adatik meg, ezért gondoltam többedmagammal én is arra: varázsoljuk ide ezt a hangulatot, hozzuk Magyarországra az olimpiát! 2005-ben, az alapításunk évében ez még merész ötletnek tűnt, ám amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2014-ben elfogadta az Agenda 2020 tervet, amelynek az a lényege, hogy ne csak a hatalmas metropoliszok rendezhessenek olimpiát, akkor mindjárt elérhetőbbnek tűnt. A budapesti olimpia gondolata ezzel új lendületet kapott, Budapest be is adta a pályázatát a 2024-es játékokra.

– Amit aztán idén februárban visszavont.

– Aki elkötelezett az olimpia ügye mellett, annak nem örömteli ez a döntés, mégse merüljünk el a részletekben, hogy mi vezetett ehhez a lépéshez. Történt, ami történt, Budapest visszavonta a pályázatát, az azonban nem bizonyosodott be, hogy alkalmatlan lenne az olimpia megrendezésére. Éppen ezért a BOM sem adja fel a küldetését, tovább küzd azért, hogy a magyar főváros egyszer otthont adjon a játékoknak.

– Miben bízik, bíznak?

– Egyfelől senki sem tudhatja, miként alakul Magyarország és az olimpia megítélése több évtizedes távlatban. Másfelől talán középtávon sem reménytelen a helyzet. Nekünk nyilván az lenne a legkedvezőbb forgatókönyv, ha a NOB szeptemberi, limai kongresszusán Los Angeles nyerné el a 2024-es olimpia rendezésének a jogát, mert akkor a földrészek közötti rotáció szerint 2028-ban Európa kerülne sorra. Persze nem zárhatjuk ki, hogy Párizs lesz a befutó, miként azt sem, hogy egyszerre döntenek 2024-ről és 2028-ról.

– A magasztos olimpiai eszme, amiről ön is beszélt, mintha kifulladóban lenne. Lesz-e egyáltalán olimpia húsz, harminc év múlva?

– Bátorság lenne erre egyértelmű választ adni, én mégis bízom benne, hogy igen, akkor is lesz olimpia, de persze a mozgalomnak meg kell újulnia. Fontos, hogy mi, magyarok megtaláljuk a helyünket ebben a folyamatban. Őszintén hiszem, hogy az olimpia nekünk nagy esély. Kis nemzet, de sportnemzet vagyunk, gondolkodóak, kreatívak, ugyanakkor kissé pesszimisták – az olimpia tartást adhatna, javíthatná az önértékelésünket.

– A BOM-nak a rendezés mellett van egy másik küldetése: támogatást nyújtani a sportolóknak a továbbtanuláshoz.

– Igen, ez a tevékenységünk kevésbé ismert, de legalább olyan fontos. Többen felhívták már a figyelmet arra a veszélyre, hogy a sportolók a pályafutásuk végeztével nehezen találnak új célt az életben. Hadd érzékeltessem ezt egy megdöbbentő külföldi példával. A Premier League-ben a futballisták átlagosan egy hét alatt keresnek annyi pénzt, mint amennyi az átlagos éves jövedelem Angliában. Tehát ötvenkétszer annyit. Csupán ötéves pályafutással kalkulálva kétszázhatvan évnyi jövedelemre tesznek szert. A pályafutásuk után ugyanezen idő, tehát öt év alatt mégis a hatvan százalékuk elveszti a teljes vagyonát. Amire nincs más magyarázat, mint hogy nem találják a helyüket a társadalomban. Nem találják, hogy milyen értelmes tevékenységet folytassanak. Ez ellen a tanulás az egyik fontos eszköz. A BOM a Magyar Sportért Alapítvány olimpikonok, olimpiai csapattagok továbbtanulását támogatja immár a negyedik éve. A BOM a sportági szövetségekkel együttműködve fogadja be a sportolók pályázatát. A szakmai bizottság mérlegeli, hogy milyen eredményeket ért el a sportoló, mik a továbbtanulási tervei, milyen támogatásokban részesül már, és milyen sportból származó jövedelme van nagyságrendileg, azaz ki szorul valóban támogatásra. Ezután javaslatot tesz a kuratóriumnak, amely meghozza a döntését. Nagyon fontos, hogy aki elnyeri a támogatást, az a tanulmányai végéig élvezheti annak az előnyét. Idén újabb huszonöt sportoló került be a programba 17 millió forintos keretösszeggel, így az alapítványunk négyéves működése során immár 48 millió forinttal támogatja a magyar sportolók továbbtanulását. Rióba hat olyan sportoló jutott el – Joó Abigél, Keszthelyi Rita, Venyercsán Bence, Simon Béla, Juhász Adrián és Veréb István –, akik a BOM segítségével végzik felsőfokú tanulmányaikat. Az a célunk, hogy minél többen csatlakozzanak hozzájuk.

BOM gála 2017. Keszthelyi Rita – SZBA