„AKI NYÁRON IGAZI SZÍNHÁZRA KÍVÁNCSI, SZENTENDRÉRE JÖN”

A Szentendrei Teátrum jubileumi gálaműsorral, izgalmas zenés és prózai bemutatókkal, kiállítással és színháztörténeti konferenciával ünnepli 50. évfordulóját. A nyári színházak között legendássá vált Teátrum igazgatójával, Vasvári Csabával az évadról beszélgettünk.

TM Milyen fontosabb programokat emelnél ki a kerek születésnaphoz kötődő események közül?

– Ünnepi évadnyitó gálával indítunk a Fő téren, ahol az eddigi Co-Opera produkciók operaszólistái énekelnek előadásrészleteket. Az estet gálavacsorával ötvözzük Szentendre kulináris hagyományából vett különlegességekkel. A jubileumhoz kötődik az a három éve tartó, átfogó színháztörténeti kutatás, amely a Teátrum ötvenéves múltját térképezi és dolgozza fel. Átfogó adatbázist építünk, interjúkat készítünk a Teátrum múltját meghatározó alkotókkal Zsámbéki Gábortól Ladányi Andreán át az 1969-es nyitóelőadásban is szereplő Konrád Antalig, vagy Szacsvay Lászlóig. Színháztörténeti és színháztudományi szempontból is egyedülállóak ezek az interjúk, valamint az életpálya-elemzések, ikonikus előadásokról készült nagytanulmányok. A Teátrum 50 éves történetéből a Ferenczy Múzeummal közösen rendezünk kiállítást és konferenciát, az évad végére pedig kiadványt publikálunk a kiállítás anyagából és a kutatások legfontosabb eredményeiből.

TM 1969-ben végzős színművészetis hallgatók kezdeményezésére jött létre a Szentendrei Teátrum. 2019-ben is a fiatal alkotóművészek határozzák meg a fesztivál arculatát?

– Igen, az idei év a fiataloké. 2017-ben indítottuk el FRISS programunkat, hogy a fiatal alkotók, végzős színészek, rendezők ismét hangsúlyosan lehessenek jelen színpadjainkon, hiszen mindig is ez jellemezte a Teátrum sikeresebb korszakait. Fiatalodó közönségünk kedvéért idén is vendégül látunk vizsgaelőadást a Kaposvári Egyetemről, illetve közös produkciókat hozunk létre a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel. Gubik Petra, aki a jubileumi év háziasszonya, zenés monodrámát mutat be az idén végzős Szokol Judit rendezésében, a Sztalker csoport pedig a bemutatót követően Szentendrén játssza majd először ifj. Vidnyánszky Attila Vízkereszt-rendezését. Szabó Kimmel Tamás a Széttépve című koncertszínházi előadással szerepel. Zenés bátorságpróba a műfaji megnevezése Balázs Ágnes Petőfi-játék című darabjának, melyet fiatal szereplőkkel állít színpadra Gáspár András. A street workout elemekkel és koreográfiával építkező, lendületes darabban fiatalok élik újra 1948 csodáját.

TM A műfaji arányok tekintetében inkább a zenés produkciók felé billen a mérleg?

– Valóban, a korábbi évekhez képest felülreprezentált a zenés műfaj. Hiszen 50 évvel ezelőtt az első magyar zenés darabbal, a Pikkó herceg és Jutka Perzsivel indult a Szentendrei Teátrum, amihez – az elveszett helyett – Vujicsics Tihamér írt akkor új zenét. A kezdeti időkben markánsan voltak jelen a zenés előadások, az opera műfaja is nagyon korán, már a harmadik évben megjelent a Ruszt József rendezte Botcsinálta bölcsek című Paisiello-vígoperával. Idén a Sevilla, se borbély, Kovalik Balázs ikonikus rendezésének felújítása szerepel az operabemutatók között. A népzenei- világzenei vonal is képviselteti magát a Vujicsics Együtteshez és Szentendréhez is szorosan kötődő Söndörgő koncertjével.

TM Székesfehérvár után mitől érezted kihívásnak a Szentendrei Teátrum igazgatását?

– A Szentendrei Teátrum abból a szempontból érdekes, hogy nagyon más struktúrájú a működése, mint a kőszínházaknak. A színházi forma és időzítés eltérésén túl azonban itt is ugyanúgy produkciókat kell szervezni, művészeket, közreműködőket szerződtetni, műsortervet készíteni, menedzselni a működést, pályázatokat írni. Nem fix állami támogatásból gazdálkodunk, hanem pályázati pénzekből, a jegybevételekből és az önkormányzati támogatásból tartjuk fenn magunkat. Életem eddigi legkedvesebb munkahelye a Szentendrei Teátrum, nagyon jó hangulatú, életvidám csapattal dolgozom. Solymosi Heléna, ügyvezető társam rendkívül profi a kommunikációban, a pénzügyekben, a marketingben. Kiss Zsuzsa komoly tapasztalattal és helyismerettel bír, hozzá tartozik a jegyárusítás, a pályázatok és még sok más terület. Vókó Péter rengeteg terhet vesz le a vállamról, a napi szervezés oroszlánrészét viszi egész évben, de mindenki más is keményen tolja a Teátrum szekerét.

TM Milyen új irányvonalat, változásokat vittél a nyári fesztivál életébe?

– 2015-ben egy bemutatója volt a Teátrumnak. 2016-tól, vezetői kinevezésem kezdetétől, három éven át szinten minden évben megdupláztuk a bemutatószámot. A szakma és a közönség szempontjából is fontos volt bővíteni, hiszen Szentendrére mindig az újdonságok miatt jött a közönség. Az igazgatásom alatt kibővítettük az együttműködői partnerhálózatot. Állandó koprodukciós partnereink az Orlai Produkció, a Rózsavölgyi Szalon, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és nem utolsósorban a Co-Opera. Hiszek a koprodukciókban, mert Magyarországon kicsi a piac, egy produkció csak nagy szériák esetén térülhet meg szakmailag és financiálisan. Jó példa erre a Co-Opera, melynek igazgatójával, Vadász Dániellel együtt sikerült megértetnünk a vidéki nemzeti színházak igazgatóival, hogy sokkal értelmesebb konstrukció, ha többen is beszállnak, és egy-egy operaprodukció nem 5-10 alkalommal megy, hanem akár ötvenszer is, különböző helyszíneken.

TM Szentendre gazdag fesztiválkínálatában milyen helyet foglalnak el a nyári előadások?

– A szentendrei közönség hálásan fogadja az újat, a különlegeset. Talán nincs még egy nyári színház Magyarországon, ahol az Egy őrült naplója kétszer megy le telt házzal. Hiszen ez azért nem az a könnyed, habos-babos nyáresti szórakozás. De az embert végül is maga az ember, és nem a tiritarka cukormáz vonzza leginkább. A színház a rezdülések, a személyes jelenlét, az érzékelhet ő közelség, az aurák találkozásának közege. A nagyméretű szabadtéri helyeken ez kevésbé tud megvalósulni. Aki igazi színházra kíváncsi nyáron, az ma is Szentendrére jön.

TM Az igazgatás, a fesztiválszervezés mellett tudatosan háttérbe szorítottad a színészetet?

– Azt hiszem, Szigethy Gábortól hallottam, hogy a színészetben a tehetség negyven százaléka az alakításokban, hatvan százaléka az alakítások lehetőségének megszerzésében merül ki. Belőlem ez utóbbi hatvan valószínűleg hiányzik, nincs tehetségem a színészi önmenedzseléshez. Másfelől most nem is az a dolgom, hogy színészként befogjam magam egy próbafolyamatba, az erőforrásaimat jelenleg inkább a vezetői munkára koncentrálom. A színészetben amúgy azt tartom a legérdekesebbnek, hogy nagyon sokat kell gondolkodni embereken, jellemeken, történéseken, sok emberrel lehet találkozni, kapcsolatot építeni, és közben nagyon sokat tud meg az ember a másikról, önmagáról, a saját helyzetéről a világban. Amióta szentendrei igazgató vagyok, ezeket a kedvező vonzatokat egyre bővülő mennyiségben kapom meg a színpadon kívül is. Komoly potenciált, remek távlatokat látok a Szentendrei Teátrumban, így nagy élményt ad az igazgatása is.

Szentgyörgyi Rita